Nyugdíjasok

A nyugdíjas lét rosszat tesz az egészségnek?

Depresszió, magas vérnyomás, gyomorfekély, bőrkiütések – ezek azok a pszichoszomatikus tünetek, amelyek megjelennek az idős japán nők 60%-ában azután, hogy a férjük nyugdíjas lett. Annak ellenére, hogy Japánban a tradíció nem támogatja a válást, az elmúlt évtizedben megnőtt a 20-30 éve házasok válási aránya.

Ez a “baby-boomer” generáció, akik felé határozott társadalmi elvárások voltak: a férfi a kenyérkereső, és szorgalmasan, reggeltől-estig dolgozik, hogy eltartsa a családját, a feleség dolga pedig a háztartás, gyereknevelés, kapcsolattartás – és emellett még egy: csodálja a férjét, azért, amit értük tesz. A férj feladata emellett, hogy főleg munkatársaival és főnökével ápolja a kapcsolatokat, így előfordulhat, hogy alig van otthon, szinte idegenként él kapcsolatban feleségével.

Amikor a férj nyugdíjba vonul, a feleség számára, aki fiatal kora óta arra van szocializálva, hogy a férje minden igényét kiszolgálja, ez az új helyzet nagyon stresszes. Sokszor elkezd neheztelni, haragudni férjére, ami tovább növeli benne a feszültséget. Hacsak nem talál valami jó stresszcsökkentő technikát magának, ez az állapot betegségekhez és néha váláshoz vezet. Van, aki arra ösztönzi nyugdíjas férjét, hogy dolgozzon tovább, van, aki valami megszállottságba menekül, ami lelkileg segít, van, aki viszont el sem mondja a férjének, hogy mit él át, ami tovább rontja a helyzetet.

Európában is okoz problémát a nyugdíjazással járó változás. Feleségek fordulnak geriátriai szakorvoshoz azzal, hogy nyugdíjba vonult férjük lehangolt,  naphosszat a TV előtt ül, vagy számítógépes játékokat játszik. A férjek otthonléte felborítja a párkapcsolat egyensúlyát, a megszokott életritmust, növekszik a feszültség.

Nyugdíjasok lettünk – mi történik?

A nyugdíjas életformára váltás nagy hatással van a családi kapcsolatokra. Bár sokszor a párok együtt tervezgetik, hogy milyen jó lesz együtt nyugdíjasnak lenni, gyakran csalódás várja őket. Jó néhányan megtervezik előre pénzügyi helyzetüket, de nem gondolnak a – gyakran váratlan – pszichológiai hatásokra.

  • Nehéz lehet alkalmazkodni a megváltozott életstílushoz: a napi rutin felborulásához, a sokkal több együtt töltött időhöz. Eltérő elképzelésekkel érkezhetnek arról, hogy nyugdíjasként ki mivel szeretné tölteni ezt a közös időt. Egyáltalán, mennyit közösen és mennyit külön.
  • Érdekes kérdés, hogy ha például a férjnek nyugdíjas koráig nem volt otthon személyes tere, ez nem okozott gondot, mert valószínűleg a munkahelyén volt egy helye (irodája, asztala), bármekkora is. Amikor itthon tölti a napjait, személyes tér hiányában gyakran érezheti magát rosszul: nincs egy hely, ami csak az övé.
  • Azután itt a ház körüli feladatok megosztása, ami a japán házastársaknak is gondot okoz. Ezután is csak egyikük végezze a házimunkát? Lehet feszültség abból, ha a nyugdíjas férj segíteni akar, és “lábatlankodik”, de abból is, ha elvárja a kiszolgálást továbbra is. Legjobb eset, ha számára tetsző, férfias feladatokba veti bele magát, pláne, ha szívesen teszi.

Az előbb felsorolt dolgokra valószínűleg sokan gondolnak, és a legjobb, ha előre beszélnek róla, így talán nem úgy érkeznek a nyugdíjas létbe, hogy különböző filmek élnek a fejükben.

Nyugdíjas státusz, szerepek, identitás

Vannak azonban nehezebb témák, amikre nem biztos, hogy gondolnak a párok.

A nyugdíjba vonulással megváltoznak a szerepek:

  • lehet, hogy az eddigi eltartóból egyszerűen nyugdíjas lesz, így “kiegyenlítődnek” a státuszok,
  • de lehet, hogy a férj előbb megy nyugdíjba, és a feleség továbbra is kiteljesedik saját munkájában.

Ezt pszichológiailag nem könnyű feldolgozni.

Ugyanígy nehéz lehet a külvilágban megváltozott státusz megváltozását megélni. Sok kultúrában (nálunk is) a nem dolgozó ember “csak nyugdíjas”.

Ez a státusz vesztés, ráadásul a hasznosság érzésének elvesztése főleg azokat fenyegeti, akik eddig a hivatásukkal vagy a munkakörükkel, pozíciójukkal azonosították magukat. Komoly önértékelési problémákat okozhat, ha valaki elveszíti azt az identitást, amibe olyan sok energiát és időt fektetett, ami sikeressé, elismertté tette. Egy vezető, akik komoly feladatokkal birkózott meg sikeresen, embereket irányított, magas státuszú emberekkel tartott kapcsolatot, nem könnyen fogja ezt elengedni, és elfogadni, hogy ezek nélkül fog élni.

Az életmódbeli változások mellett, érdemes valahogy felkészülni ezekre a pszichológiai problémákra is. A helyzetet súlyosbítja, hogy erről nem beszélnek, talán nem is tudatosítják, nem vallják be maguknak. Pedig a feldolgozást, a megtépázott önértékelés helyreállítását megkönnyítheti a feltárás, átbeszélés valakivel, aki értő figyelemmel, elfogadással fordul a friss nyugdíjashoz.