Van, akit ez az elégedetlenség arra indított, hogy magába forduljon, kevesebbet járjon társaságba, holott a társaság lelke volt.
Vannak, akik azon kapják magukat, hogy ingerültek, türelmetlenek.
Vannak régen lelkes és motivált vezetők, akik ma már semmi ambíciót nem éreznek, és legszívesebben kiszállnának a mókuskerékből.
És szerencsére vannak, akik segítséget keresnek, hogy megfejtsék elégedetlenségük okát.
Sokat beszélgettem velük. Rájöttem, hogy – bár természetes – az ebben a korban fellépő élettel való elégedetlenségről kevés szó esik.
Hasonló nyugtalanság lepi meg azokat, akik nyugdíj felé közelednek – hivatásuk abbahagyását tervezgetik. Közülük sokan évtizedeken át építették karrierjüket, életük fontos része volt a munkájuk. Álmodoztak már arról, hogy mi lesz, ha nyugdíjba mennek, de mégsem örülnek neki igazán, mert tudják, hogy ez veszteségekkel is fog járni: életük talán központi szerepe hiányozni fog nekik.
 Coachként nekik szeretnék segíteni, hogy a hátralévő, nagyon fontos életszakaszt tartalmasan, boldogan éljék meg. Tapasztalatból tudom, hogy lehetséges átfordítani az elégedetlenséget, a veszteséget reménnyé , energiává és tervekké.