Egy, Észak-Amerikában 2019-2022 között lefolytatott kutatás eredményeiről szeretnék írni, mert szerintem nagyon fontos dolgokat mutat meg, amiket minden nyugdíjasnak és nyugdíjba készülőnek ismernie kell. Mivel sok az információ, több bejegyzést fogok írni, mert érdemes mindegyiken külön-külön elgondolkodni.

A kutatás

„Longevity and the New Journey of Retirement” címen publikálták az eredményeket, kifejezve, hogy az a nagyszámú boomer és X generációs, akik mostanában mentek nyugdíjba, vagy az elkövetkezendő években fognak, teljesen meg fogják változtatni a nyugdíj utáni életről alkotott képünket.

A kutatás érdekében három szervezet fogott össze: az AgeWave, időkorral foglalkozó, Ken Dychtwald pszichológus vezette intézet, az Edward Jones pénzügyi tanácsadó cég és a közvéleménykutatásokat készítő The Harris Poll. A kutatás szellemi vezetője Ken Dychtwald gerontológus, akinek szívügye az idős generáció fizikai és mentális egészsége.

A kutatás 2019-ben kezdődött, és több hullámban zajlott, végül összesen 11000 embert vontak be kérdőívekkel Észak-Amerikában, akik részben nyugdíj előtt, részben nyugdíj után voltak. A fő kérdés, amire választ kerestek: „Mit jelent „jól élni” nyugdíjasként?”.

Magyarország

Természetesen néztem a nyugdíjasok jóllétéről, életminőségéről folytatott magyar kutatásokat is. Ezek sokkal kisebb esetszámmal operáltak, de az eredmények, főbb megállapítások ugyanazok voltak. Azért írok mégis az amerikai kutatásról, mert- a lényegesen nagyobb esetszám mellett –  eredmények bemutatása sokkal színvonalasabb, érthetőbb, szemléletesebb. Néhol utalni fogok a különbségekre a magyar és az amerikai jelenségek között.

Miért most? Mi különbözik?

Időszerűség

A kutatók szerint öt dolog indokolta, hogy ilyen nagy kutatásba fogjanak most azokról a tényezőkről, amik befolyásolják, hogyan gondolnak az emberek a nyugdíjazás utáni életükre:

1. A várható élettartam növekedése, ami a XX. században kb. 50-ről kb. 80 évre nőtt. Ami azt jelenti, hogy az emberek sokkal több időt fognak eltölteni  nyugdíjasként, mint régebben. Sok krónikus betegség kezelése megoldott, ismerjük az öregedés sebességét lassító lehetőségeket, jó néhány „elkopott” testrészt ki lehet cserélni (pl. implantátumok). Mindezek tudata befolyásolja az időskorúak szükségleteit és igényeit. A kutatásban résztvevők által várt életkor átlaga 89 év volt, amiből szerintük 23-at nyugdíjasként fognak eltölteni. Hetven százalékuk szeretne 100 évig élni!
2. Nyugdíjas korba érnek a boomerek és az X generációsok. Ami azt jelenti, hogy a 65 év felettiek aránya 50 év alatt megháromszorozódik, 2050-re a társadalom 22%-át fogja kitenni (USA-ban). (Az európai számok: 2050-ben a 65 év fölöttiek a társadalom egyharmadát fogják alkotni, 2080-ban a 80 felettiek a társadalom 13 %-át.) A nyugdíjas évek életminőségének tehát nő a jelentősége, amit a boomerek által hozott attitűdök fognak befolyásolni. Ők az előző generációknál kevésbé konzervatívak, kevésbé szeretnek egyszerűen, beosztó módon élni, és aktívabb időskorra vágynak.
3. A várható élettartam nőtt, de ebből kb. 12 évet nem egészségben, tehát részben korlátozva, gondoskodásra szorulva élnek az idősek. Rengeteg lesz az egészségügyi költség, rengeteg egészségmegőrző vagy -javító eszközre lesz szükség.
4. A mostanában nyugdíjba menők (Amerikában!) már több lábon állnak anyagi ügyekben: részben számíthatnak-állami vagy vállalati nyugdíj jellegű ellátásokra, szociális támogatásokra, de már maguknak is kell, hogy legyen saját megtakarításuk. De ez utóbbi nem jellemző általánosan, illetve, mint a kutatásból kiderült, sokszor nem elégséges. (Nálunk a pénzügyi tudatosság sokkal alacsonyabb szintű, így ez a helyzet még rosszabb.)
5. A COVID járvány jelentősen befolyásolta ennek a nemzedéknek az életét, mind egészségük, mind anyagi helyzetük, mind kapcsolataik területén. Vannak, akiket nyugdíjba küldtek előbb, mint mentek volna, vannak, akik elhalasztják nyugdíjba vonulásukat, mert anyagi okokból tovább kell dolgozniuk. Átalakultak a prioritások.

Hogyan gondolnak nyugdíjas éveikre?

Milyenek a ma nyugdíjba menők?

Összességében a megkérdezett „mai nyugdíjasok” céltudatosabbak, ambíciózusabbak, mint elődeik. Nem visszavonulni akarnak az élettől, hanem új életet kezdenek. Meg akarják valósítani az álmaikat, újra ki akarják találni magukat. A munkára úgy tekintenek, hogy az továbbra is lehet az élet része, akár részidőben, akár más területen, de megfelelő arányban váltakozva szórakozással, pihenéssel.

Megkérdezték a résztvevőket, szerintük mikor kezdődik a nyugdíj (visszavonulás)? Legtöbbjük (34%) szerint amikor a teljes munkaidős munkát abbahagyják, 22%-uk szerint amikor elkezdenek nyugdíjat kapni, de 17%-uk szerint csak akkor, amikor elérik az anyagi függetlenséget.

A munkát illetően, 59%-uk azt nyilatkozta, hogy valamilyen formában életük része lesz a munka nyugdíjasként is, teljes vagy részidőben, esetleg időszakonként. Fizetésért, megélhetésért viszont 41%-uk nem akar dolgozni!

Életminőség

Szemben a sztereotípiákkal, 80%-uk jónak vagy kiválónak tartja az életminőségét, 90%-uk pozitívan gondol az előttük álló életre.

Természetesen vannak aggodalmaik is, legtöbb válaszoló (49%) a fizikai egészségéért, a későbbi egészségügyi-gondozási költségeikért (34%), a gazdasági helyzet következtében fellépő nehézségek miatt (32%), azért, hogy esetleg a megtakarításaik nem lesznek elegendőek (26%). Sokan mentális egészségük (25%) miatt szoronganak, 21%-uk attól, hogy a családjuk terhére lesznek, 13%-uk pedig a magánytól, izolációtól fél.

Érdemes elgondolkodni rajta, mi hogyan gondolunk visszavonulásunk utáni évekre? Mi jót remélünk, milyen nehézségeket várunk, mitől félünk? El tudjuk-e képzelni, hogy mindennel együtt JÓL fogjuk magunkat érezni, tudjuk-e pozitív várakozással várni a jövőt?

Arról, hogy kell ehhez a pozitív várakozáshoz, mik a feltételei az időskori jóllétnek, a kutatás eredményeiről és tanulságairól részletesebben másik cikkekben írok.

Több erről: https://agewave.com/