A baby boomerek nyugdíjban

A mostani években mennek nyugdíjba a baby boomerek milliói. Érthető módon, jó lenne tudni, hogyan fog ez történni, milyen társadalmi hatásokkal fog járni.

Magyarország nem Amerika – de mégis érdekes lehet két kutatás eredményeinek megismerése. Egy 2016-os kutatás során több, mint 3700, különböző szocio-ökonómiai státuszban lévő, 25 év feletti embert kérdeztek meg az Egyesült Államokban.   Az eredmények alapján a nyugdíjba vonulásnak sajátos szakaszai vannak. Erről – egy régebbi kutatás alapján – már írtam, de a mintázat mostanra megváltozott, mert a nyugdíjasok körülményei változtak a korábbi kutatásokhoz képest: kitolódott az életkor, megnőttek az emberek igényei, ugyanakkor nőtt a munkaterhelés is, jelen van a workaholizmus és a kiégés.

A nyugdíjba vonulás mintázata

Az új minta szerint az első szakaszban, akár már 5 évvel a nyugdíjba vonulás előtt – a „lelassítás-készülés a gyorsításra” szakaszban – az emberek túlterheltek, kiégtek, örökké elfoglaltak, és szabadidejük azzal telik el, hogy feltöltődjenek a következő munkás időkre. Ezért a nyugdíjazás utáni időszakra úgy gondolnak, mint egy hosszabb feltöltődésre, pihenésre, a mókuskerékből való kiszabadulásra.

A második – „felszabadulás és önfelfedezés” – szakaszban (nyugdíj + 2 év) végre elég szabad idejük van arra, hogy azt csinálják, amit akarnak, úgy, ahogy ők akarják, felszabadultnak érzik magukat. Negyedük tovább dolgozik, akár részmunkaidőben is. Legtöbben személyes fejlődésre és kalandokra fókuszálnak, olyan új aktivitásokat próbálnak, amit addig nem csináltak. Azok, akiknek a munka volt életük középpontjában, kényelmetlenül érzik magukat, unatkoznak. Sokaknak az idő beosztása okoz problémát, lelkiismeretfurdalásuk van, hogy nem használják ki megnövekedett szabad idejüket elég „hatékonyan”.

A „nagyobb szabadság és új lehetőségek” (3. – 15. év) szakaszban már sikeresen áttértek a munkamentes életre, és jobban élvezik a szabadidős tevékenységeket. Kevésbé szoronganak, spontánabbak, több örömet élnek át. Ahogy egyre jobban tudnak „lenni” és nem mindig „csinálni”, csökken a lelkifurdalásuk is, javul az időbeosztásuk is. Többet edzenek, olvasnak, önkénteskednek, tanulnak, vagy vannak a barátaikkal. Már kevesebben dolgoznak.

A negyedik – „megelégedettség és hozzászokás” – szakaszban (15. év után) a legfontosabb cél az egészség és a függetlenség megtartása, több időt töltenek pihenéssel és a családjukkal. Jobban élvezik ezeket az együttléteket, mint új dolgok felfedezését. Fogy az energia, fizikai korlátok is fellépnek, egészségi problémák is akadályozzák a szabadidős tevékenységeket. Időt igényel az orvoshoz járás vagy a társuk gondozása is.

Kutatási eredmények – 2022

A kutatást egy nagyobb mintán (11000 nyugdíj körüli ember) megismételték 2022-ben . Az eredmények szerint öt faktor befolyásolja a nyugdíjas kor megélését:

• lehetőség hosszabb életkorra (a kutatásban résztvevő 74%-a szeretne 100 évig élni),
• a már nyugdíjba lévő nagy létszámú Baby boom és az oda érkező X generációk jellemzői,
• a hosszabb élettartammal együtt nőttek a betegségben megélt évek (amerikai átlag: 12 év),
• az időkori anyagi biztonság megteremtésének már több lába van, és nő az öngondoskodás jelentősége,
• a COVID-19 járvány, ami jelentősen befolyásolta e generációk életét, például arra késztette őket, hogy átgondolják a dolgok fontosságát az életükben.

Megkérdezték az embereket, hogyan gondolnak az nyugdíjas korra – és hogyan gondoltak rá a szüleik. A megkérdezettek szerint szüleik főként a pihenés és relaxáció idejeként (42%), az eddigi élet folytatásaként (19%), illetve a vég kezdeteként (16%) gondoltak nyugdíjas éveikre. A most nyugdíjba vonulók 27%-a vár pihenést és relaxációt, 11%-uk folytatná eddigi életét, és csak 7%-uk szerint ez a vég kezdete.

A legérdekesebb, és szerintem a legfontosabb változás, hogy a nyugdíjas korra szüleink 22%-a, míg a mi korosztályunk (mostanában visszavonulók) 55%-a az élet egy új fejezeteként gondol.

Látható, hogy átalakult a nyugdíjas korról alkotott kép: sokkal többen gondolják úgy, hogy új fejezet kezdődik az életükben, inkább, mint hogy már csak pihenésre szánnák ezeket az éveket. A nyugdíjazás nem feltétlenül a hanyatlás kezdete, hanem lehetőséget ad új dolgok beemelésére az életünkbe.

A felkészülés fontossága

Ha ez így van, nagyon fontos kérdés, hogyan készülünk fel visszavonulásunkra!

Az első szakaszban lévőket (kb. 10 évvel a nyugdíjazás előtt) arról kérdezték, mennyire érzik magukat felkészültnek a nyugdíjra, az élet négy területét figyelembe véve.

Legkevésbé az egészség terén mutatkozott felkészültség (25%-uk érezte magát felkészültnek), leginkább a családdal kapcsolatban jobb a helyzet (45%), de az összkép az, hogy kevéssé felkészültnek érzik magukat a megkérdezettek.

Hogyan befolyásolja ez az első nyugdíjas éveket?

A nyugdíjba vonulás utáni két évben lévők 46%-a mondta, hogy nehéz volt új célokat találni, 36%-uknak kihívást jelentett az időbeosztás, 27%-uk érezte, hogy kiesett még dolgozó partnerük vagy barátaik köréből. Márpedig az értelmet adó célok és a társas kapcsolatok a legjobb védőfaktorok a hanyatlás, az időskor boldogtalansága ellen.

Bár a kutatások csak óvatosan vonatkoztathatók Magyarországra, főbb üzeneteiket érdemes megszívlelni: felkészüléssel valóban vágyaink szerint alakíthatjuk az élet harmadik harmadát.

Rudy Anderson képe a Pixabay -en