Személyiségfejlődésünk során számos krízist élünk át, amelyek közül néhány közismert: a serdülőkori krízis, amit a család is megszenved :-), az életközép válság, ami sokakat arra indít, hogy drasztikus változásokat hajtsanak végre az életükben.
Ezek a krízisek teljesen természetesek, sőt, kívánatosak. Ezeket kell ahhoz megoldani, hogy egyre érettebb személyiséggé váljunk, tovább tudjunk lépni. Minden egyes krízisünknek lehet pozitív, előremutató kimenete, de lehet belőle stagnálás, visszamaradás is.
Krízis 60 körül
Ilyen fordulópont az 60 éves kori krízis is. Átmenet egyik életszakaszból a másikba, ami időlegesen több energiát követel tőlünk, és amit nehezíthetnek olyan aktuális nehézségek, mint egy betegség, egy veszteség, valami stressz. Mivel amúgy is érzékeny, sérülékeny állapotban vagyunk, úgy érezhetjük, hogy az éppen felmerülő problémát már nem tudjuk megoldani…
Ennek az életszakasz-váltó 60 körüli krízisnek a feladata az „én-integritás” elérése, vagyis, hogy elfogadjuk saját, egyszeri és megváltoztathatatlan életutunkat, megtaláljuk a rendet magunkban és világban, és végül úgy érezzük, teljes életet éltünk.
Ami a 60 éves kori krízist nehezíti
Sajnos, ezt az időszakot nehezíti, hogy több nehéz életesemény fordítja a figyelmünket negatív irányba, így elvonva az energiát a fejlődéstől. Ilyenek például:
- kapcsolati veszteségek – házastárs, rokonok, barátok halála, de akár egy szeretett háziállat elvesztése is,
- professzionális veszteségek – nyugdíjazás, vagy a szakmai hanyatlás jelei,
- testi változások – betegségek, fájdalmak, a mozgás korlátozottsága,
- szellemi teljesítőképesség csökkenése – memória, koncentrációképesség romlása,
- a problémamegoldóképesség és teljesítőképesség gyengülése,
- változó szociális funkciók és szerepek.
Ezek miatt érezhetjük úgy, hogy ezt a krízist nem tudjuk megoldani. Egy-egy veszteséget úgy élhetünk meg, hogy az az „utolsó csepp a pohárban”.
Felkészülés a krízisre
Szerencsére az öregedés nem egyik pillanatról a másikra következik be, hanem folyamatosan, így fel tudunk készülni rá. Szükséges hozzá az a tudatosság, amit az előző életszakaszaink lezárásakor megoldott krízisekből hoztunk, életeseményeink aktív feldolgozására, amit legjobban másokkal való kapcsolódásban tudunk megtenni. Valakivel együtt érdemes áttekinteni, ami volt, feldolgozni a megoldatlan dolgokat, szembenézni a veszteségekkel, és elindulni az új, utolsó életszakasz célja – az ön-meghaladás – felé.
