Az élet során

A személyiség fejlődése a születéstől a halálig tartó, tapasztalataink hatására történő folyamat. E fejlődés lehetősége minden ember számára adott: fokozatos, szakaszokban történő kibontakozást jelent, ahogy az identitásunk újabb és újabb elemekkel gazdagodik.
Igen, időskorban is!
Ahogy haladunk előre az életünkben, fokozatosan, egyre inkább a „Ki vagyok én?” kérdésre keressük a választ.
Személyiségünk fejlődése nem folyamatos, kényelmes, fájdalommentes folyamat. Szakaszokban zajlik, egy-egy fejlődési szakasz végére pedig megbomlik az egyensúlyi állapot, ami problémákkal jár, de ez szükséges ahhoz, hogy a további fejlődés bekövetkezhessék. Ez a fejlődési krízis fordulópont, sorsdöntő életszakasz.

A krízisek

Hogyan ismerhető fel a krízis? Amikor a következő kérdések erősen foglalkoztatnak bennünket:
„Nem tudom, ki is, mi is vagyok valójában?”
„Nem tudom, merre tart az életem.”
„Bizonytalan vagyok szerepeimben.”
Ilyen krízishez érkezünk 60 éves korunk körül is.

A krízisben ható motivációs erők vezetnek el a krízis megoldásához, amelynek eredménye, “nyeresége” egy újabb tudás, az identitás újabb eleme, a fejlődés magasabb szintje. A krízis kritikus állapot, a döntés pillanata fejlődés vagy hanyatlás között.

Mire 60 évesek leszünk, már túl vagyunk gyerekkorunk, serdülőkorunk és felnőttkorunk hét fejlődési krízisén, és valószínűleg jól megoldottuk őket…

Az utolsó, nyolcadik krízis fő kérdése: Megfelelően éltem az életem?

Felmérjük eddigi eredményeinket: az utolsó fejlődési feladat a visszatekintés.
Végiggondoljuk életutunkat, elemezzük, mit értünk el életünk folyamán.
A krízis egyik kimenetele az én-integritás érzése lehet: úgy ítéljük meg, nem éltünk hiába, hagytunk valamit magunk után.
A krízis másik kimenetele a kétségbeesés: ha nem vagyunk megelégedve azokkal a dolgokkal melyeket megéltünk, alkottunk.