„Vilácsúcsot futott egy 90 éves futónő 400 méteren.” – ez a hír jött velem szembe tegnap. Melitta Czerwenka-Nagel gyerekkorában atletizált, de igazán jelentős sporteredményeket nem ért el. 45 éves kora után kezdett el futni ismét, és 60 évesen kezdett versenyezni, azóta több világcsúcsot is elért saját korosztályában.

A versengés jó?

A versengésnek, a versengő magatartásnak sokszor negatív felhangja van, mert általában az együttműködés ellentéteként vizsgálják. Pedig, ha önmagában és tágabb perspektívában nézzük, kiderül, hogy a versengés olyan szociális tevékenység, aminek jó hatásai lehetnek. Nem csak arról van szó ugyanis, hogy összehasonlítjuk magunkat valaki mással, le akarunk győzni valakit, hanem arról is, hogy a versengés motivál minket arra, hogy magunkat fejlesszük, kitágítsuk a határainkat.

A jó hatások idős korban is érvényesülnek, hiszen ha versenyszellemünk inspirál minket arra, hogy egyre többet vagy jobban csináljunk valamit, az a fizikai és pszichés egészségünket szolgálja.

Mire jó a versengés?

• Én-értékelés javítása: hozzánk hasonlókat – például hasonló korúakat – megfigyelve, és összevetve saját teljesítményünkkel, kiderül, hogy milyen belső erőforrásokkal rendelkezünk.
• Önfejlesztés: a versengés motiválhat arra, hogy olyan tehetségeinket, képességeinket bontakoztassuk ki, amik egyébként egyáltalán nem vagy lassabban fejlődnének. Ez akkor működik, ha „felfelé hasonlítunk” – vagyis azokra tekintünk példaként, akik jobbak nálunk.
• Énkiemelés: ez olyankor fontos, amikor önértékelésünket valami veszély fenyegeti – ilyen lehet az öregek társadalmi megítélése, lenézése. Ilyenkor érdemes olyan helyzeteket keresni, amelyekben sikeresek, eredményesek tudunk lenni., amelyekben jobbak vagyunk másoknál (lefelé hasonlítás).
• Személyiség kidolgozása, differenciálódása: sokszor írtam már arról, hogy a személyiség fejlődése idős korban sem áll le, sőt, feladatunk is tovább fejlődni. Amikor másokkal összehasonlítjuk magunkat, megerősödhet bennünk, hogy mi az, amiben mások vagyunk, ami egyedi bennünk, ami értékes. Új szempontokat találhatunk, ahogy eddig még nem gondoltunk magunkra.
• Motiváció: a versengés legfontosabb funkciója, hogy valamilyen cél elérésére irányítja a figyelmünket és energiáinkat. Ez pedig idős korban nagyon fontos! Hiszen pont a céltalanság érzése az, ami az aktív, dolgozó élethelyzetből kiesve lehangolhat minket. Mindegy, hogy a cél konkrét (valamit megcsinálni), vagy hosszútávú (valakivé válni), lényeg, hogy bármi, amit korábban nem tudtunk, de most tudunk, önmagában értékes. Az elsődleges cél maga a tanulás, a hozzáértés, a kompetencia kifejlesztése.
• A cél elérése: vannak helyzetek, amikor önmagában a cél elérése fontos (pl. egy betegség után az egészségünk visszaállítása), ilyenkor a versengő attitűd segíthet minket, hogy erőfeszítéseket tegyünk a cél elérése érdekében.
• Játék, szórakozás: a versengés szórakozássá, izgalmassá teheti a legunalmasabb tevékenységeket is, ha felélesztjük magunkban a versenyszellemet. Gyakran szórakozási céllal „versengünk”, például amikor kártyázunk vagy sakkozunk.
• Felfedezés: a versengés tulajdonképpen egy hajtóerő – ha új dolgokkal kísérletezünk, kihívások elé állítjuk magunkat, kiderülhetnek rejtett tehetségeink, vagy az, hogy örömünket leljük valamiben, amit eddig ki sem próbáltunk.

A versengés tehát – idős korban is – plusz energiát szabadít fel, erőforrásokhoz juthatunk (pl. ha edzünk, fittebbek leszünk), szórakoztathat, élményeket ad. Ugyanakkor a versengés is akkor egészséges, ha nem túlozzuk el, nem merít ki, nem okoz frusztrációt. Megnyugtató, hogy van időnk: hosszabb távon gondolkodva ez a hajtóerő biztosíthatja, hogy napról-napra fejlődjünk és ebben örömünket is leljük.

(Az írás Fülöp Márta pszichológus különböző írásai és rádió-interjúja alapján született)