Életünk során sokféle veszteséget szenvedünk el. Olyanokat is, amit esetleg köznapi gondolkodással nem is hiszünk annak. Körülbelül 40 féle veszteség fordul elő az évek során, melyek mind olyan élmények, amik hatnak később minden életterületünkön. Befolyásolják a kapcsolatainkat, kötődéseinket vagy arra való képtelenségünket, érdeklődésünket, motivációinkat. Főleg, ha nem veszünk tudomást róluk, és nem gyászoljuk el őket. Feldolgozatlan múltunk meghatározza a jövőnket.

Veszteségeink

Minden veszteség, amikor az életünk visszavonhatatlanul megváltozik, egy rutin eltűnik. Azt mindannyian tudjuk, hogy egy szeretett személy halálát el kell gyászolnunk, de tudjuk-e, hogy ugyanilyen feldolgozandó gyászt okoz egy állatunk halála, egy munkahely, pálya elhagyása, egy kapcsolat megszűnése, vagy akár a bizalom elvesztése valakiben? Amit ilyenkor elveszítünk: az önmagunkról alkotott kép egy része. Meg kell birkóznunk azzal, hogy kik vagyunk anélkül, akit vagy amit elveszítettünk? Milyen vagyok én enélkül? Milyen lesz a jövő enélkül?

Amikor egy munkahelytől búcsúzunk el, akár önszántunkból, akár nem, nem csak a munkánkat veszítjük el, hanem azokat az emberi kapcsolatokat is, amik a munkahelyhez kötődtek: munkatársak, ügyfelek, külső partnerek. MINDEN kapcsolatnak van érzelmi oldala – tehát ezt elveszíteni gyásszal jár. Akár jó, akár rossz volt ez a kapcsolat – ez utóbbit egyébként nehezebb elgyászolni. Elveszítjük a rutinokat – napi időbeosztást, szokásokat. ha pedig a munkánk fontos része az identitásunknak, akkor ez komoly megrendülést okozhat.

A gyász

A gyász mindazon kavargó, ellentétes, időben hullámzó érzések összessége, amit veszteség után tapasztalunk. Ebben a szomorúságon kívül lehet öröm, megkönnyebbülés is. Minden gyász egyedi, mindenki másképpen gyászol.

Azt tanultuk meg, hogy mindent racionálisan kell megoldanunk – ez most nem működik. Azok a mondatok, amikkel mások – legjobb szándékkal – próbálnak segíteni, az eszünkre akarnak hatni. A gyászolók elmondják, hogy a szokásos mondatok egyáltalán nem segítettek nekik:

• Majd az idő megoldja!
• Foglald el magad!
• Ne szomorkodj!
• Légy erős!

… és a többi hasonló.

Amikor önként változtatunk, például visszavonulunk, nyugdíjba megyünk, mi magunk is azt gondolhatjuk, hogy az új elfoglaltságok, a lehetőségek tisztán jó élményeket hoznak. Környezetünk se értené, mit kell gyászolni egy munkahelyen? (Ezt hívják illegális gyásznak – amikor nem is szabad beszélni róla, mert annyira nem kapunk megértést…)

Készüljünk fel rá, hogy miközben készülünk a jövőre, az új életre, párhuzamosan fel kell dolgoznunk gyászunkat!

Amit tehetünk

Első, és legfontosabb: ismerjük el, hogy fáj. Ne fojtsuk el az érzéseinket – legyen az öröm vagy bánat. Fogadjuk el, hogy hullámzik – egyik nap ilyen, másik nap olyan. Tudatosítsuk, hogy igen, elveszítettünk sok mindent. Vegyük számba a veszteségeinket, miközben ismerjük fel az új helyzet lehetőségeit. Alkalmazkodjunk az új helyzethez, kezdjünk el valamit csinálni, de ne tagadjuk le, hogy hiányoznak dolgok. Meséljünk történeteket, beszéljünk az elválásról – írjunk naplót, ha nincs megértő hallgatóságunk. Ne szépítsük a múltat, de ne is fessük teljesen feketére, csak azért, hogy „könnyebb” lesz elveszíteni. Nem lesz könnyebb. Alakítsunk ki magunknak egyedi gyász rituálét!

Akkor tudunk továbblépni, ha már azt tapasztaljuk, hogy örömmel tudunk gondolni a múltra, átvesszük az uralmat a történtek hatása fölött, amikor már természetesen tudunk beszélni a veszteségünkről.

Mielőtt visszavonulunk

Nem, nem tudunk annyira felkészülni, hogy ne fájjon. Akárhogy terveztük, akárhogy elrendeztünk mindent, tele vagyunk lendülettel, anélkül, hogy elgyászolnánk a régit, nem fog menni az új.

Amire tudunk készülni: tudatosan megyünk bele a helyzetbe, időt hagyunk magunknak gyászolni, találunk olyan embereket, akiknek anélkül tudunk mesélni a múltról, hogy meg akarnának vígasztalni, vagy bagatellizálni akarnák a veszteségünket. Gondolkodhatunk előre a búcsú-rituálén. Dolgozhatunk eddigi veszteségeink feldolgozásán. Ennyit tehetünk, de ez sokat számíthat!

(Veszteségek feldolgozásához módszer: „Gyógyulás a gyászból” c. könyv)