Hova tettem? Hogy hívják?

Ha nem emlékszel, az nem a romló memória jele. Nincs még itt az Alzheimer, nyugi.

A memória normális működése

Az agyunk nem arra való, hogy minden egyes információt, amit érzékszerveinkkel felfogunk nap közben, rögzítse. Arra sem, hogy minden egyes ember nevét, vagy a pí első száz számjegyét tárolja éveken át.

A rövid távú memória befogadóképessége korlátozott, ami oda bejutott, előbb-utóbb továbbítani kell a hosszú távú memóriába. Ehhez aktivitás kell (odafigyelés, jegyzetelés, gyakorlás, stb.), és ALVÁS.

A dolgokat kontextusukkal együtt memorizáljuk. Ezért van az, hogy ha a szobában eszedbe jut, hogy kimenj egy pohár vízért, de a konyhában már tétován álldogállsz, mert nem tudod, miért is mentél ki, vissza kell menni a szobába. Ott, ahol az rögzült, hogy most innál valamit, eszedbe fog jutni. Ezért szoktuk visszaidézni, hogy mit is csináltunk, amikor hazajöttünk, talán végig is járjuk az utat, és meg fogjuk találni a kulcsunkat ott, ahová tettük. Nem kell megijedni, ez nem a memóriaromlás jele, ez a memória működésének természete. Hasonló ez ahhoz, amikor „nem emlékszünk” a gyerekkorunkra. De ha visszamegyünk annak színtereire, egyből eszünkbe jut, hol és hogyan törte el a lábát az osztálytársunk, melyik szomszédunk hallgatta ordítva a rádiót, és melyik pingpongasztalnál volt a napi találkozó a barátokkal.

A másik fontos dolog: arra emlékszünk, amire a figyelmünket fordítjuk. Sokan átélték már, hogy amikor egy bejáratott útvonalon végigautóztak, utólag „nem emlékeznek” az útra. Mert másra figyeltek, elkalandoztak a gondolataik, valami érdekes dolgot hallgattak a rádióban. Ugyanez a parkolás: leparkolok, kiszállok, és az eszem azon jár, mit kell vennem a boltban. Naná, hogy kijőve fogalmam sincs, hol a kocsim. Ez sem memória probléma!

„Itt van a nyelvemen!” Ismerős? Itt van a nyelvemen a szó, a név, de nem tudom kimondani. Valami hasonló eszembe jut, és görcsösen próbálgatom annak a különböző variációit, hátha megtalálom azt a szót, amit keresek. Nem fog menni. Az agyunk ugyanis már ráállt arra a neuron-pályára, ami a tévút. De ha elengedjük, később, minden erőlködés nélkül be fog ugrani a szó. Ugyanis az agy most képes másik neuron-pályát aktiválni. A memória így működik.

Jó hír: nem baj, ha guglizol! Nem igaz, hogy „ellustítja” a memóriát, ha kikeresed az elfelejtett szót, nevet.

Amit megtanultunk életünk során, megmarad a memóriánkban, idős korunkban „összeáll”, integrált tudásba szerveződik, jó esetben bölcsesség lesz belőle.

Amikre érdemes felfigyelni

Ha az általánosan használt dolgok, közönséges szavak (pl. tányér, toll) nem jutnak eszünkbe.

Ha ott állok  a kocsim mellett, és nem ismerem fel.

Ha nem emlékszem, hogyan kerültem  a helyre., ahol éppen vagyok.

De még ezek sem jelentik, hogy valami súlyos baj van a memóriánkkal! Néha egyszerű dolgokkal segíteni lehet rajtuk.

Időskorban valóban romolHAT kognitív teljesítményünk, biológiai folyamatok következtében: a figyelem, a memória, az információfeldolgozás, a döntés. Nem törvényszerű, nem minden funkció, nem azonos mértékben.

Memóriánk segítségével ugyanakkor alapvető készségek és tudások mindig megmaradnak! Szóval ezt a kisebb-nagyobb problémákat okozó állapotot ne nevezzük demenciának, az ettől való szorongás nem használ, sőt!

A memória megtartása

Agyunk egy dinamikusan változó, folyamatosan fejlődő szerv. Ma már tudjuk, hogy tanulás hatására újabb és újabb idegsejtek keletkeznek, újabb neuron-pályák alakulnak ki. Szép szóval ez a neuroplaszticitás.

Ezek szerint azt kell tennünk, hogy találjunk módokat arra, hogy az új sejtek és pályák építését hogyan tudjuk serkenteni.

• Alvás: már volt szó róla. Az alvás egy nagyon aktív állapota az agynak – a napközben begyűjtött információk közben raktározódnek el, az új idegsejt-kapcsolatok épülnek. Ráadásul, ha kialavatlanok vagyunk, kevésbé tudunk figyelni, és ha nem figyelünk, nem fogunk emlékezni… Napi 7-9 óra alvás szükséges.
• Rendszeres testmozgás: tuti recept! Az aerob mozgás – kocogás, úszás, biciklizés, túrázás, tánc – fokozza az agyban a véráramlást, így az több oxigénhez jut. Javul a koncentrálóképességünk, szellemi teljesítményünk, a memóriánk, a tanulás hatékonysága. A kutatások szerint a mozgás még azoknál a demenseknél is hatékony volt, akiknél már megindult a memória romlása.
• ÚJ dolgok tanulása. A távhittel ellentétben a keresztrejtvényfejtés nem elég, hiszen már megtanult, ismert dolgokat hozunk elő a memóriánkból. Az új idegpályák építéséhez új dolgokat kell tanulnunk: új nyelvet, táncot, új ismereteket, készségeket. Minél többet tanulunk, annál több kapcsolatot létesít agyunk az idegsejtek között. Tanuljunk idős korunkban is!
• Étkezés: eltérőek a vélemények, hogy megnevezhető-e konkrétan egy-egy anyag vagy táplálék, ami serkenti az agyat, de az biztos, hogy a vitamin vagy nyomelem-hiány, az egyoldalú étkezés nem segít neki.
• Stressz csökkentése, relaxáció, tevékeny  és pihenő idők egyensúlya – ha szüneteket tartunk, agyunk meghálálja!

A cikket inspirálta: https://www.ted.com/talks/lisa_genova_how_your_memory_works_and_why_forgetting_is_totally_ok?