Életünk során számtalan veszteséget élünk át – ez törvényszerű, természetes. Van, amit könnyen feldolgozunk, tovább lépünk, de van, ami tartósan bennünk marad, tudat alá szorítva, vagy állandósulva, fájón a felszínen maradva. Feldolgozatlan veszteségeink pedig meghatározhatják életünket, öörmteli kapcsolatokra való képességünket.

Veszteség és gyász

Minden olyan történés, ami visszavonhatatlanul megváltoztatja az életünket, olyan veszteség lehet, ami gyászreakciót okoz. Nem csak haláleset esetén kell gondolnunk erre, hanem bármilyen kapcsolat megszakadása vagy megromláa esetén is. Szakítás vagy válás esetén eszünkbe jut ez, de akkor talán nem, amikor „csak” megromlik egy kapcsolat, elveszítjük a bizalmunkat valakiben, vagy eltávolódunk valakitől. Ezek a veszteségek néha fájdalmasabbak, hiszen a másik él – de nem érjük el, nem tudunk kapcsolódni vele.

A feldolgozatlan gyász – még a gyermekkorban elszenvedett veszteségekhez kapcsolódó is – hosszú ideig fennmaradó megemelkedett stressz szintet eredményezhet a testben, ami növeli a nagyobb betegségek megjelenésének kockázatát. Gyanakodhatunk krónikus stresszre, ha feledékenységgel, álmatlansággal, ingerlékenységgel küzdünk, gyakran fáj a fejünk, merevek az izmaink, főleg az állkapcsunkban, vállunkban.

Mit tehetünk?

Tehetünk lépéseket a krónikus stressz-szint csökkentése érdekében, ami nagymértékben javíthatja életminőségünket. Ezek egyike lehet a halmozott, tudat alá szorított, eltemetett veszteségeink feldolgozása.

Feldolgozatlan gyászra gyanakodhatunk, ha egy elveszített kapcsolatunkra nem tudunk fájdalom nélkül gondolni, ha csak a rossz élmények jutnak eszünkbe, de akkor is, ha a másikat idealizáljuk, vagy éppen ellenkezőleg, ördögnek látjuk. Vagyis sem a másik fél, sem a kapcsolat maga nem „került helyre” a szívünkben, nem kiegyensúlyozott a képünk róla.

A gyászfolyamat nem csak rólunk szól – egy érzelmileg fontos kapcsolatunktól kellett elbúcsúzni. Azt hihetnénk, hogy a feldolgozás a másik szereplő nélkül nem lehetséges. Hiszen a félbemaradt párbeszédet hogyan teljesíthetnénk be nélküle?

A 40 éves tapasztalatok alapján kidolgozott, ma már tudományos kutatásokkal alátámasztott Gyászfeldolgozás Módszer® azért hatékony, mert arra készteti a gyászolót, hogy érzelmileg beteljesítse a kapcsolatot.

A beteljesítés lépései

Hogyan működik ez a módszer?

Először is el kell vetnünk a rossz információkon alapuló megoldásokat, amiket eddig láttunk, tanultunk – és tapasztalhattuk, hogy nem használnak. Nem azért, mert buták vagyunk és ügyetlenek, hanem mert hamis tudáson alapultak.

• Átgondolni az eddig használt „technikákat” – amivel megpróbáltunk a fájdalmunkat csökkenteni: a figyelemelterelést, a munkába temetkezést, a vásárlási mániát, az alkoholfogyasztást – kinek mi hozott átmeneti megkönnyebbülést.
• Sorra venni a környezeti reakciókat – amivel mások próbálták meg elérni, hogy „jobban legyünk”: a gondolkodáson, racionalitáson alapuló problémamegoldást, az érzéseink megváltoztatására irányuló javaslatokat (micsoda képtelen ötlet!), gyászunk összehasonlítgatását sajátjukkal vagy másokéval…
• Lássuk be, hogy ezek nem használnak. Mert az eszünkre akarnak hatni, amikor a szívünk tört össze. Mert csak elterelik a figyelmünket, arra késztetve, hogy fojtsuk el, ami igazán foglalkoztat. Mert arra késztetnek, hogy eltávolodjunk azoktól, akik ilyesmiket ajánlanak nekünk, mert nem tapasztalunk együttérzést, érzéseink tiszteletben tartását. Ez az érzelmi izoláció az, ami a lekárosabb: ilyenkor temetjük be fájdalmas érzéseinket, ha azokat nem oszthatjuk meg másokkal.
• A következő lépés veszteségeink számbavétele, születésünktől máig. Felidézni a hozzájuk kötődő érzéseinket. Észrevenni, hogy legtöbb esetben nem csak negatív érzést tudunk felidézni, hiszen a kapcsolatnak, a töréspontnak és az utána következő élethelyzetnek voltak pozitívumai is a negatívumok mellett.
• Ezután következhet egy kiválasztott, veszteséggel végződő kapcsolat áttekintése. Mi minden történt, események és érzelmek – amiket saját tetteim és a másik fél tettei okoztak.
• Ezeket az érzelmeinket valószínűleg sokszor nem fejeztük ki – nem mondtuk ki, hogy sajnáljuk, ami történt, nem mondtuk ki, ha hálásak voltunk, vagy éppen nehezteltünk a másikra, és főleg: nem mondtuk ki, hogy megbocsátjuk, amikor a másik megbántott valamivel.

Ezek megfogalmazása és KIMONDÁSA teljesíti be a párbeszédet és teszi lehetővé, hogy fájdalmunk enyhüljön, elmúljon, ne uralja életünket, lelkünket, és jó érzéssel tudjunk gondolni az elveszített személlyel kapcsolatos emlékeinkre.

A kapcsolati sebek legjobban kapcsolatban gyógyulnak

Gyászunk feldolgozását nehezíti az érzelmi izoláció, ami azért következik be, mert környezetünk egyre kevésbé képes támogatni minket abban, hogy kifejezzük érzelmeinket. Ez érthető: nehéz mások negatív érzelmeivel szembesülni, sokszor nem tudják, mit mondjanak, egyáltalán mondjanak-e valamit. Általában nem tudunk jól meghallgatni másokat, kevésnek érezzük az empatikus figyelmet. Amiket pedig mondunk a gyászolónak, általában nem segít. Ilyenkor veszi fel a gyászoló „már jól vagyok!” álarcát, ami aztán ráég, miközben belül egyre mélyebbre kerülnek az őszinte érzelmek.

A gyógyulás egy együttérző, tiszteletteli, támogató kapcsolatban valósulhat meg. Amiben nincsenek haszontalan, ártó reakciók, tanácsok, amik a gyászolóba fojtják a szót. Ahol a gyászoló megértéssel, elfogadással, szeretettel találkozik, és így kapcsolódhat saját nehéz érzéseivel. Ez teszi lehetővé a gyógyulást a Gyászfeldolgozás Módszer® Specialistával végzett egyéni vagy csoportos folyamatban.