Sokszor írtam már arról, hogy a visszavonulás, nyugdíjba vonulás egyik vesztesége lehet a státuszunk, presztízsünk elvesztése. Ha ebben mértük a sikert.

A mai társadalom nagy jelentőséget tulajdonít annak, hogy milyen szerepet töltünk be a munka világában: mi van a névjegyünkön. Az sikeres, aki magasra jutott, sokat keresett, anyagi javakat halmozott fel. De tényleg ez a legfontosabb értékmérő? Tényleg a “siker” határoz meg, mint embert?

Tényleg érdemes ennek elvesztése miatt szorongani?

Érdemes meghallgatni, mint mond a erről Alain de Botton: