A múló időt szeretjük szakaszolni: könnyebb belátni egy-egy időtartamot, szeretjük előre látni, mi következik utána. Bár a változás folyamatos, sokszor észrevehetetlen, a szakaszoknak mégis van egy jellemző lefolyása, történései, megélése.

A visszavonulásnak is van egy 5 szakaszos modellje, nézzük meg, mi várható az idő előre haladtával.

Első szakasz: Készülés a nyugdíjba vonulásra

Egyénenként változó, hány évet töltünk azzal, hogy álmodozunk, tervezgetünk, hogyan fogjuk tölteni nyugdíjas éveinket. A karrier építéséről áthelyeződik a fókuszunk nyugdíjas korunk pénzügyi tervezésére. Néhányan talán „érzelmi tervezéssel” is foglalkozunk: azon gondolkodunk, hogyan töltsük meg értelemmel és örömökkkel a nyugdíj utáni éveket, évtizedeket. Talán lépéseket is teszünk: életmódot, prioritásokat változtatunk, elhagyjuk a felesleges költéseket, kidobáljuk nem használt tárgyainkat, egyszerűsítjük az életünket.

Sokunk számára ez egy izgalmas, örömteli várakozás – de ahogy közeledik az időpont, kétségek merülhetnek fel, nyugtalanság vehet erőt rajtunk.

Második szakasz: nyugdíjba vonulás

Eljön a nagy nap, egy új életszakasz kezdete. Kellemes izgalom, megkönnyebbülés, felszabadulás a napi munka stressze alól, az újdonság varázsa.

Mézeshetekhez hasonló az az időszak, ami egy-két évig tarthat. Felfrissítjük kapcsolatainkat családtagjainkkal, barátainkkal, végre van időnk a hobbinkra, utazásra, esetleg valami tervezett új vállalkozásba belekezdeni. Úgy érezzük magunkat, mint egy vakáción.

Vannak, akik már a nyugdíjazás másnapjától strukturált új életet kezdenek, tervezik a napjaikat, míg mások a pihenést választják.

Harmadik szakasz: Kiábrándulás

Amint a visszavonulás ujjongó szakasza lecseng, vége a mézesheteknek, némi kiábrándulást és illúzióvesztést érezhetünk. Egy csomó időt töltöttünk ábrándozással, pozitív várakozással, és úgy tűnik, kevesebb boldogságot élünk meg, mint amennyit vártunk. A nyugdíjas napok nem is annyira izgalmasak, valami hiányzik az életünkből.

Ez egy természetes megélés, amivel foglalkozni kell. Ha nem tesszük, ez a lelkiállapot csúszhat át időskori depresszióba.

Negyedik szakasz: Újratervezés

Ez talán a legnehezebb szakasz: végére értünk a teendő-listánknak, valahogy elhomályosultak a célok, a napok értelme, és itt az idő értékelni nyugdíjas tapasztalatainkat.

Ez az a szakasz, ami erőfeszítést kíván, mert új identitásunkat kell felépíteni. Lezárni, elengedni „dolgozó énünket”, és egy integrált, bölcs, értelemteli életet élő új személyiséggé válni. Fontos, hogy találjunk valamit, ami értelmet ad a késői életéveinknek: legyen az önkénteskedés, tudásátadás, valami szenvedéllyel végzett tevékenység, vagy újabb örömforrások felfedezése.

Ötödik szakasz: Megbékélés és stabilitás

Ez a szakasz 10-15 évvel a nyugdjíazás után kezdődik. Feldolgozzuk a tapasztalatainkat, és őszintén megbékélünk az életünkkel, annak minden – öregkorral járó – nyűgjével, problémájával együtt. Csökken a nyugtalanság, a depresszió, teljesnek érezzük az életünket, a mindennapokat, nyugodt örömöket élünk át. Fókuszunk gyakran az egészségünk és függetlenségünk megtartására irányul, egyszerűsítjük és pihentetővé tesszük az életmódunkat.

Nem mindenki éli át ilyen elkülöníthető szakaszokban az élet e fejezetét, különbözőek lehetnek az intenzitások is. De mint minden átmenet – a munkából való visszavonulás is -,  jelentős érzelmekkel, hangulati hullámzásokkal jár együtt, jó erre tudatosan készülni. Fontos teljességgel megélni az egyes szakaszokat, hogy tovább tudjuk lépni.