A Kék Zónák

Kék Zónák – így hívják a Föld azon tájait, ahol feltűnően sok idős ember, köztük százévesek élnek. Évszázadok óta kíváncsiak a kutatók, mi a titkuk, jártak és járnak oda demográfiai adatokat tanulmányozva, életmódjuk után kérdezősködve, mindenféle biológiai paramétereiket méricskélve, genetikai vizsgálatokat végezve. A név onnan ered, hogy az egyik kutató kék filctollal rajzolta körbe térképén ezeket a területeket.

Van ilyen terület Costa Ricán, Szardínián, Görögország egy szigetén, Japánban Okinava szigetén, Dél-Kaliforniában. Mindegyikükre jellemző, hogy valamilyen mértékben, formában aránylag zárt a terület, illetve az ott élők társadalma. Néhány helyre próbál betüremkedni a modern élet – ott romlanak is az életkilátások…

Mi a titok?

Az idősek (85-110 év között) nagyobb arányban fordulnak elő ezekben a közösségben, mint más tájakon, kevesebb körükben a civilizációs betegség (szív- és érrendszeri bajok, rák, stb.), és ami feltűnő, legtöbb helyen az idősek között azonos a nők és férfiak aránya. A nyugati világban általában a nők tovább élnek.

Csalódást kell okoznom: tudományos szempontból a kutatók nem találtak olyan paramétereket, amelyek egyértelműen ok-okozati összefüggésbe hozhatók a magas életkorral. Amikor az időseket kérdezték mit tesznek a hosszú életért, mi a titkuk, többnyire nem tudtak erre válaszolni. Talán a legfrappánsabb válasz az, hogy „nem mi határozzuk meg, meddig élünk – ez isten dolga”.

Az sem jellemző, hogy könnyebb életük lett volna. A történelmüket vizsgálva kiderül,  kalóztámadások, háborúk, természeti katasztrófák, éhínségek túlélői ők. Manapság pedig valamennyien aktívan dolgoznak idősen is, több helyen komoly fizikai munkát végeznek: földművelést, pásztorkodást illetve a ház körüli teendőket. A kutatóknak sokszor nehéz lépést tartaniuk velük, amikor el akarják kísérni őket napi útjukon.

Mi közös bennük mégis?

Ha mégis szeretnénk tanulni tőlük, néhány dologra érdemes felfigyelni!

Étrend

Mindenhol növényi alapú az étrendjük. Akik esznek húst, ritkán, keveset, jobbára ünnepi alkalmakkor teszik. Egy-egy étkezésre keveset esznek, hogy Okinaván mondják egy konfuciánus bölcsességgel: annyit egyél, hogy 80%-ig jól lakj! Az ételekhez használt zöldségek természetesen helyben teremnek, és igen sokfélék: bab mindenhol van, de kukorica, saláták, paradicsom, gyümölcsök, teljes kiőrlésű gabonák, olívaolaj jelentős az étrendben. Ahol pásztorkodnak, ott a kecsketej, máshol a tofu, és mindenhol szerepel a tojás is az étkezésekben. És persze a napi rendszerességgel fogyasztott könnyű, asztali (vörös) bor. (Kivéve a kaliforniai adventista közösséget.)

Fontos kiegészítői az ételeknek a helyben termő, pozitív biológiai hatású fűszerek és gyógynővények. Mivel ezeket rendszeresen fogyasztják, biztosan szerepet játszanak a betegségek megelőzésében.

Van, ahol a magas kálcium tartalmú víz, vagy a sok víz (6 liter naponta), van, ahol a sok kávé, van, ahol a magvak (mandula, pisztácia, dió), vagy a méz járul még hozzá az egészségmegőrző ennivalókhoz.

Aktivitás

Minden idős ember, akivel a kutatók találkoztak, aktív életet él. Fogalmuk sincs, mi az a fitness terem (valószínűleg jól szórakoznának rajtuk, ha látnák). Aki még tud, fizikai munkát végez. A pásztorkodó férfiak naponta megmásszák a hegyeket le-fel az állataikkal. A nők sokszor kilométereket gyalogolnak vagy bicikliznek a piacig, és természetesen minden nap főznek-sütnek, rendben tartják a házat.

A dél-kaliforniai adventista közösségben ehelyett a napi reggeli edzés (súlyzózás, nyújtás, egyensúly gyakorlatok), a sok séta, gyaloglás jelenti az aktivitást.

Érdekes azonban, hogy mindenhol megadják a módját a pihenésnek is. A fizikai munka kora hajnaltól kora délutáning tart, utána a barátokkal, rokonokkal töltik az időt. Van, ahol a délutáni szieszta természetes. És minden héten egy nap a pihenésé, családi és társaséleté. Fontosnak tartják a napon tartózkodást, napozást.

Család és barátok

A család az első. Kivétel nélkül mindenhol nagy családban élnek az idősek, általában lánygyermeküknél. Mindenki tiszteli és szereti őket – derűsek, humorosak, és hasznossá teszik magukat, ki ahogy tudja. Százévesen lehet, hogy már csak kisebb munkák hárulnak rájuk, de a „fiatalabbak” még komoly részt vállalnak a családi teendőkből. Gyerekeik, unokáik akár naponta benéznek hozzájuk, beszélgetnek velük, figyelnek és vigyáznak rájuk.

Mindenhol körülveszi őket egy szociális háló. Az okinavai idős asszonyok például naponta együtt teáznak, és egy anyagi-lelki önsegítő közösséget alkotnak. Évtizedek óta összetartanak. Mindenhol jellemző, hogy a település, ahol élnek, megbecsüléssel veszi körül az időseket.

Az amerikai, modernebb életet élő közösségben a egymásnak segítés az önkéntes ápoló vagy segítő munkával valósul meg.

Hit és célok

A vallás része az életüknek, éljenek bárhol a világban. Ez nem feltétlenül templomba járást jelent, de az imádkozás a napi rutin része. Ugyanígy „a cél, amiért felkelnek”, az élet értelmének tudatossága – ezt legtöbben a család fenntartásában jelölik meg.

Belső békében élnek, igyekeznek jónak lenni mindenkihez („mert bármikor meghalhatok” – mondják), gyengéden nevelni a gyerekeket, sokat nevetni, hasonló értékrendű, mentalitású barátokkal együtt lenni.

És ami nincs a Kék Zónákban…

A Kék Zónákról olvasva, feltűnt, hogy szó sincs társadalmi, politikai kitekintésről – nincs rádió, TV, Facebook, de valószínűleg e-mail sem. Nincs ellenségeskedés, ítélkezés, sőt, panaszkodás sem, pedig a megszólaltatott idősek biztosan szenvedtek egy-két nyavalyától. Nem vágynak többre, mint ami van, viszont észreveszik és hálásak minden szépségért, örömért.

Bár valószínűleg nem tudunk elköltözni egy kietlen szigetre, és kecskepásztorkodásba kezdeni, de néhány dolgon azért elgondolkozhatunk, talán ki is próbálhatunk, ha szeretnénk derűs, békés, aktív öregkort.

 

Az írás forrása: Dan Buettner: A hosszú élet titkai című könyv és az On the Spot videói – ők végigjárják a Kék Zónákat, érdemes megnézni a filmjeiket. A képen Costa Rica.