Nyugdíjasoknak, vagy olyan nyugdíjra készülőknek szól ez a bejegyzés, akik napközben fel tudnak szabadítani maguknak rendszeresen néhány órát arra, hogy újra “egyetemistává” váljanak.

Már írtam arról, hogy öregkori mentális állapotunkért sokat tehetünk. Leginkább, ha akkor elkezdjük karbantartani az agyunkat, amikor még nem érzünk hanyatlást. Arról is írtam, hogy a nyugdíjas életmód bizony hajlamosíthat arra, hogy szellemileg is leálljunk, és elfogadjuk, hogy már nem tudunk újat tanulni. Ez az állapot átmehet motiválatlanságba, unalomba, üresség-érzésbe. Sajnos, sokszor ezt az érdektelenséget hajlamosak dementia-ként vagy depresszióként diagnosztizálni, pedig ez a “bore-out” szindróma, vagyis az öregek kiégése.

Az addig aktív embereket – nőket, férfiakat egyaránt – nyugdíjas korban érheti el ez a lelkiállapot, hiszen számukra a nyugdíjba vonulás igazán nagy törés. Az agyat is igénybe vevő mindennapos kihívások hirtelen megszűnnek. nehéz ilyenkor új célt találni.

Sok mindennel megelőzhető, lassítható a szellemi hanyatlás: mozgással, vitaminokkal, szociális kapcsolatokkal, rejtvényfejtéssel… Azonban az agyat igazán új dolgok tanulása tartja frissen, olyasmiké, amik új idegpályákat építenek ki: például egy új nyelv, vagy művészet (zene, festés, stb.) megtanulása. Egyesítve a tanulás és a szociális kapcsolódás előnyeit, szerintem az egyik leghasznosabb és legélvezetesebb dolog iskolába járni!

Aki dolgozással töltötte elmúlt évtizedeit, és elszokott a rendszeres tanulástól, annak nem olyan könnyű ezt nyugdíjasként elkezdeni, érdemes rákészülni erre. Kiválasztani egy témát, belemélyedni, utánanézni, kutakodni. Indulásnak jók lehetnek az egyébként nyugdíjasok számára kitalált lehetőségek: a három egyetemen is elérhető Szenior képzések. Rengeteg érdekes téma: nyelvek, számítógépes ismeretek, festés, tánc, egészséggel kapcsolatos ismeretek, a világ problémáiról szóló kurzusok, vallási kurzusok. (Én elég idős vagyok ahhoz, hogy emlékezzek a József Attila Szabadegyetemre, ami hasonló volt ehhez, ahová iskolás koromban jártam kémiai előadásokra…)

A Semmelweis Egyetem kurzusai leginkább a korosztályra jellemző betegségekről szólnak, de szóba kerülnek a tudomány új ágai (pl. a genomika), a lelki egészség, egyéb témák is. A már elhangzott előadások megnézhetők a Youtube-on is, így a napközben még aktív, nem nyugdíjas érdeklődők is be tudnak kapcsolódni.

Akit inkább a humán dolgok érdekelnek, irodalmat, művészettörténetet, pszichológiát tanulhat a Pázmány Péter Egyetemen.

Nem csak nyugdíjasokat, hanem már 50 fölöttieket várnak a Milton Friedman Egyetem színes programjai, a legszélesebb tematikával, ingyenes és fizetős kurzusokkal is. Itt aztán tényleg lehet válogatni!

Szerintem nincs annál jobb, mint úgy újra egyetemre járni, hogy kedvünkre válogathatunk a minket érdeklő témák között, mindenféle kötelezettség és a vizsgák fenyegető réme nélkül. Nyugdíjasnak és nyugdíjra készülőknek is.