Mitől függ, ki milyen gyorsan öregszik? Lehet-e lassítani az öregedést? Egyáltalán mit nevezünk öregedésnek? A fizikai tüneteket, a lassulást, betegségeket? A szellemi gyengülést? A rugalmasság csökkenését, a szokásainkhoz való merev ragaszkodást?

Tudományos szempontból az öregedés nagyon összetett kérdés. A kutatások szerint már életünk egészen egészen korai fázisában érnek minket olyan környezeti hatások, amelyek – később korai öregedést okozó – kóros folyamatokat indítanak be.

A háborúk szomorú alkalmat adtak arra, hogy azt vizsgálják, miként hat a terhes anyák nélkülözése a gyerekek fejlődésére. Az derült ki, hogy az így felnőtt emberekben a 56-59 éves koruk között a szellemi öregedés korábban indul be. Az éhező anyák magzataiban az embrionális fejlődés korai szakaszában indult be egy olyan programozás, hogy nehéz túlélésre készíti fel őket. De később, amikor bőség közepette nőttek fel, ez a programozás éppen hátrányukra vált. Kardiovaszkuláris betegségek és a korai szellemi leépülés lett a következmény.

Széles populáción, hosszú távú kutatásokban is vizsgálták az olyan kognitív képességeket, mint a figyelemkészség, koncentráció, memória, szavak közötti asszociációk. Beletartozott a vizsgálatba fiziológiai faktorok mérése is: vérnyomás, anyagcsere, koleszterinszint, stb.. A vizsgálatokban aránylag fiatal emberek vettek részt (26-38 év között), és egyértelműen kiderült, hogy mind fiziológiásan, mind a szellemi képességek szempontjából teljes különböző mértékben „öregedtek”. Volt, aki egyáltalán nem mutatott ilyen jeleket, volt, aki már meg is halt, és voltak, akik több-kevesebb kognitív romlást mutattak. A biológiai „öregedés” tehát már fiatal korban is szélsőségesen változó lehet.

A társadalmi-környezeti hatások mellett más, egyéni tényezők is beindíthatják, illetve éppen hogy lassíthatják az öregedés folyamatát.

A testi változásokhoz való alkalmazkodás, és emellett – vagy ennek ellenére – az önmagunkról alkotott pozitív kép, az önbecsülésünk megtartása fontos szerepet játszik az öregedési folyamat lassításában. Aki nem gondolja magáról, hogy ő már „öreg”, vagyis a kor előrehaladtával nem változik az identitása, az képes kezelni az aggodalmait, szorongásait, amit a korral járó normális változások vagy éppen egészségügyi problémáik okoznak.

Ha éveink száma ellenére „fiatalnak érezzük magunkat”, az segít megőrizni kognitív képességeinket. Egyéni érzékelésünk nagyobb hatással vannak az életminőségünkre, mint a valós életkor. Ez a „mentális kor” képes befolyásolni az agy öregedési folyamatát, mivel pozitív hatással van a gondolkodásbeli képességekre. Az a „szlogen” tehát, hogy „fejben dől el”, az öregedésre biztosan igaz.