Mit szólnál egy ilyen kérdéshez? Tudnál válaszolni?

És ha úgy kérdezném: te könnyen vagy nehezen barátkozol? Inkább racionális meggondolás, vagy inkább érzéseid alapján döntesz? Inkább egyedül vagy néhány jó baráttal érzed magad jól, vagy inkább nagy társaságban, nyüzsgésben? Társaságban inkább hallgatni szeretsz, vagy beszélni? Inkább kézzelfogható dolgokat szeretsz tanulni, vagy inkább elvontakat? Ha feltöltődni akarsz, inkább kézbe fogsz egy könyvet meg egy pohárka bort, vagy elkezdesz telefonálni, és összeszervezel egy bulit? Többnyire egyedül szeretsz dolgozni, vagy inkább csapatban?

Ha szempontokat, vagy kérdéseket kapunk, általában jobban tudjuk jellemezni magunkat. Hiszen mindannyian annyira bonyolult, sok-sok vonással rendelkező személyiségek vagyunk, hogy ha magunkról kell beszélni, nem nagyon tudjuk, honnan induljunk, mit mondjunk el.

Képzelj el egy különböző színekből összegyúrt gyurmagömböt! Még látszanak benne a különböző színek, de reménytelen lenne szétbogozni, teljesen össze vannak kavarodva. Ezt a gömböt többféle irányból szétvághatod, így mindig kapsz két felületet, mindig mást. Vagyis ugyanaz a gyurmagömb, más-más irányból metszve más képet mutat. Ilyenek a személyiségünket leíró modellek, tipológiák: hol ezt, hol azt a metszetet vizsgálják. Azért is van ennyi, mert egyik sem tökéletes, vagyis nem írja le a személyiséget teljességgel. Azt kell elővenni, amelyik metszetet éppen vizsgálni akarod.

A típustanok több kategóriába, típusba sorolják az embereket – például a régi Galenus-i szangvinikus / kolerikus / melankolikus / flegmatikus csoportosítás, az enneagramm (9 típus), vagy az asztrológia (12 archetípus). Van néhány fontos kiegészítés a típustanokhoz, amit a szélesebb közönség nem használ: egy személyben nem láthatjuk az adott típus leírásában szereplő összes jellemzőt, valamint egy személy nem egy típusba tartozik, hanem sok (asztrológia) vagy minden (enneagramm) típusból van benne, legfeljebb egy vagy több dominál!

A vonás elméletek szerint egy-egy vonás (személyiségjegy) folytonos skálával rendelkezik, tehát egy személyiséget nem az adott dimenzió egyik vagy másik véglete jellemez, hanem mindenki ezen a skálán helyezkedik el valahol.  Tehát legtöbben nem tisztán, szélsőségesen introvertáltak vagy extrovertáltak vagyunk, hanem inkább ez vagy az jellemző ránk, esetleg éppen középen helyezkedünk el ezen a skálán. És a sok vonás együtt ad ki egy személyiség-képet.

Komplexitása miatt én az MBTI-t, ezt a Jung-i alapú típustant szeretem és használom. Jung eredetileg két szempontot vizsgált. Egy alapvető beállítottság dimenziót, melynek egyik végén az extraverzió, a másik végén az introverzió állt. Ez a beállítottság alapvetően meghatározza világhoz való viszonyunkat (észlelésünket, döntéseinket, viselkedésünket, stb.), és – főleg, ha a skála egyik végpontja felé vagyunk – eléggé szembetűnő, az emberek felismerik egymáson.

A másik szempontban két pszichés funkció vizsgálata van: az észlelés funkciója (a skála végpontjai: érzékelés – intuíció) és az ítéletalkotás funkciója (gondolkodás – érzés).

• Az érzékelő realistán, itt és most, a kézzelfogható tapasztalatokat, az érzékszervekkel megragadható világot, a részleteket észleli. Aki intuitív, az lehetőségeket, többértelmű jelentéseket, elvont összefüggéseket érzékel, jellemző rá a felfedezés, ráismerés, bevillanások, valamiféle tudattalan úton való észlelés.
• A gondolkodó ok-okozatok, személytelen logika, elemzés alapján, tárgyszerűen, pártatlanul hoz döntéseket. Az érző választásának alapja inkább a személyes vonzás-taszítás, személyes értékeinek való megfelelés, illetve az adott alternatíva emberekre tett hatása.

Később két pszichológus, Isabel Myers-Briggs és Katharine C. Briggs ehhez a modellhez hozzátett még egy attitűd skálát, amit „életstílus” dimenziónak neveztek el, két végpontja a megítélő és az észlelő.

• A megítélő szereti kézben tartani az életét, tervez és végrehajtja , szereti a rendezhető dolgokat, a határidőket, gyorsan dönt, nem halogat, szereti lezárni a dolgokat. Döntéshozó, szervezett, határozott, zárt gondolkodású, eltökélt – merev lehet.
• Az észlelő számára az idő „folyam”, sok időt tölt a lehetőségek elemzésével, nem szeret kidobni, lezárni, határidőkhöz alkalmazkodni, rengeteg ötlete van cselekvés nélkül. Várakozó, kíváncsi, nyitott, elfogadó, spontán, alkalmazkodó, rugalmas – kiszámíthatatlan lehet.

Ez a négy dimenzió, négy skála 16 típust ad ki, ami már eléggé differenciált megközelítése a személyiségnek. A típus meghatározása elég jó képet ad arról, hogyan fog valaki működni, viselkedni, milyen típusú munkák, hivatások illenek hozzá. Ezért sokszor használják a szervezetekben ön- és emberismeret fejlesztésére. Alaposan megtanulva, sok mindenre rájöhetünk, miért nem jövünk ki valakivel, vagy miért nem értjük egymást („mintha nem is ugyanarról beszélnénk”), hogyan kell valakivel beszélnünk, együttműködnünk, ha másik típusba tartozik.

Ha kíváncsi vagy magadra, próbáld ki a tesztet: http://lelektanitipusok.net/node/1.

Tréningen használva, az MBTI nem azt szolgálja, hogy betegyünk valakit egy skatulyába, hanem azt, hogy a kapott leírás alapján tudjunk beszélni magunkról, reflektáljunk rá, rácsodálkozzunk a másikra, és felismerjük, mennyire különbözünk egymástól, és mennyivel jobban tudunk együtt élni és dolgozni, ha odafigyelünk egymásra, elfogadjuk sokszínűségünket.