„Tizenegy éves koromban, nos, először is olvasni szerettem. Rengeteg könyvet elolvastam… alig voltam még kilenc éves, már kiolvastam a Bibliát, meg Darwintól a Fajok eredetét. Tizenkét évesen elsős középiskolás koromban ókori történelmet tanultam, annyira tetszett a tankönyv, hogy néhány hét alatt kiolvastam az egészet, és körülnéztem, mit lehetne még elolvasni az ókorról. Tizenegy éves koromban elkezdtem rovarokat gyűjteni és rovartani könyveket olvasni. Tizenkét évesen az ásványgyűjtésbe is belevágtam. Találtam is néhány achátot … de ásványtani könyveket is olvastam, és a könyvekből kimásoltam azokat a táblázatokat, amelyek megadták az egyes ásványok tulajdonságait, keménységét, színét, mintáját, egyedi jellegzetességeit. Tizenhárom évesen aztán a kémia kezdett el érdekelni. Nagyon izgatott lettem, amikor megtudtam, hogy a vegyészek bizonyos anyagokból egészen más tulajdonság új anyagokat képesek előállítani. Hidrogén és oxigéngázból víz lesz. Vagy nátriumból és klórból konyhasó. Olyan vegyületek, amelyek egészen másmilyenek, mint az összetevőik. Azóta folyamatosan rengeteg időt töltök azzal, hogy megértsem a kémiát. Ami valójában persze azt jelenti, hogy megértsem a világot, az univerzum természetét.”
A fenti szavakat Linus Pauling, német származású amerikai kémikus, a modern szerkezeti kémia és a molekuláris biológia egyik megalapozója mondta magáról. 1954-ben kémiai Nobel-díjat kapott, majd 1962-ban Nobel-békedíjjal jutalmazták a nukleáris fegyverek tesztelése ellen folytatott tevékenységének elismeréseként. Az egyetlen, aki egyedül nyert el két különböző Nobel-díjat.
Erre a szövegre akkor bukkantam, amikor illusztrációkat kerestem a mindennapokban elérhető ihletett alkotó pillanatok, a „flow” elérésére.
Kitől vagy mitől függ, hogyan éljük az életünket? Higgyük-e, hogy bármit megszerezhetünk, bármit elérhetünk, csak akarnunk kell? Azt hiszem, nem. „Bármit” nem. És csak „akarással” nem. A körülmények meghatározzák a lehetőségeinket. Egyáltalán nem mindegy, hová és milyennek születünk. De az, hogy hogyan élünk a lehetőségeinkkel, milyen életet hozunk ki belőle, valóban rajtunk múlik. Az, hogy ki milyen értékesnek érzi az életét, attól függ, milyennek érzi az élményeit.
Életünk minőségét az határozza meg, mennyire tudjuk tartalommal megtölteni. Milyen mértékben vagyunk képesek mindent, amit el kell végeznünk, örömmel elvégezni. Képesek vagyunk-e minél több flow élményt megélni a munkában, a családi életben, a társas kapcsolatokban, a sportban, hobbiban, de akár az evésben, vagy az egyedüllétben is. Az élmény, amit „flow”-nak hívunk, olyan tudatállapot, ami teljesen magába olvaszt: eggyé válunk azzal, amit csinálunk. A testünk és az elménk erőlködés nélkül együttműködik, és az az érzésünk, hogy valami különleges dolog történik velünk. Gondolataink, érzéseink, vágyaink összhangban vannak. Az ember úgy elmerül egy tevékenységben, hogy a tudatát teljesen kitölti a tevékenység átélése, és úgy feldobódunk, hogy utána is energikusak maradunk.
Hogyan tudjuk ezt gyakorolni? Úgy, hogy minden feladatunkhoz olyan igényesen fogunk hozzá, mint egy műalkotáshoz. Koncentrált figyelemmel és hozzáértéssel. Amire odafigyelünk, azt érdekesnek fogjuk találni, ettől egyre jobban figyelünk, egyre jobban csináljuk, és egyre több örömünket leljük benne. Mint Linus Pauling, aki biztosan nem véres verejtékkel, hanem élvezettel végzett kemény munkával jutott el a Nobel díjig.
Azt kell tennünk, amit ő gyerekkorában: amikor a készségeink alacsonyabb szinten vannak, mint a kihívás, amivel szembesülünk, figyeljünk a feladatra nagyon, igyekezzünk egyre többet megtudni róla, fejlesszük képességeinket, hogy flow-ba kerüljünk. Ugyanis akkor fogjuk élvezni a tevékenységet, ha professzionális szinten tudjuk csinálni. Amikor már készségeinket a feladathoz képest magasabb szintűnek gondoljuk, erősnek, elégedettnek érezzük magunkat, nos, akkor ahhoz, hogy a koncentrált flow állapotba kerüljünk, nehezebb feladatot kell kitűznünk, ami próbára teszi a készségeinket. Mindkét helyzet tanulásra ösztönöz, így egyéni fejlődésünket szolgálja.
Szabadon választasz: nyűgnek vagy örömnek éled meg azt, amit amúgy is meg kell csinálnod. Nietzsche szavaival: „Mind jobban és jobban meg akarom tanulni, hogy szépnek lássam a dolgokban azt, ami szükségszerű. Akkor én is azok közé tartozom majd, akik széppé teszik a dolgokat.”
