nyugdíj

Fiatal koromban azt gondoltam, hogy a nyugdíjba vonulás egy éles váltás: egyik nap megyek dolgozni, másnap nem. Ahogy közeledem ehhez az időponthoz, inkább azt látom, hogy a “nem dolgozom” talán soha nem fog megtörténni, és biztosan nem egyik napról a másikra. Egyrészt szeretem a munkámat, és bár bizonyos részeit örömmel fogom elhagyni, van, amit soha nem szeretnék. Másrészt újabb és újabb dolgok érdekelnek, lassan eltolódik a fókusz, hogy mit is szeretnék majd csinálni a következő években. És ahogy látom, még ez is változhat később…

A nyugdíjba vonulás életkora

A nyugdíjba vonulók átlagos életkora országonként – és néhol nemenként – különböző. A 2018-2019-es adatok szerint a világon 58-67 év között van, és majdnem minden országban emelkedni fog, törvényi szabályozás hatására.

Azonban nem csak a törvények hatására emelkedik az az életkor, amikor az emberek visszavonulnak. Amikor évekkel korábban megkérdezik őket, mikor szándékoznak nyugdíjba menni, általában alacsonyabb életkort mondanak annál, amikor valójában meg is teszik. Sokan még tetterősnek érzik magukat, szeretik a munkájukat, úgy érzik szükség van rájuk, mások úgy nyilatkoznak, hogy nincsen elegendő megtakarításuk, és még gyűjteni szeretnének (bár néha ez csak ürügy).

Idő előtti nyugdíjba vonulás

Előfordul az is természetesen, hogy valaki előbb kényszerül nyugdíjba, mint tervezte, különböző okokból:

  • saját, vagy valamelyik családtagjának betegsége miatt, aki segítségre szorul,
  • a munkáltató leépít vagy bezárja a vállalkozást,
  • olyan a munkaterhelés, amit már nem tud / akar elviselni,
  • a munkába járás költségei magasabbak, mint a nyugdíjazással elszenvedett veszteség.

Néhányan szerencsések: örökölnek, vagy sikerült már annyi megtakarítást összegyűjteni, hogy egyszerűen nem kell tovább dolgozniuk.

Döntés a nyugdíjba vonulásról

Amikor az emberek eldöntik, hogy nyugdíjba vonulnak, általában az játszik szerepet, hogy

  • úgy hiszik, egy bizonyos életkorban elvárás, hogy nyugdíjba vonuljanak és új életszakaszba kezdjenek,
  • több szociális tevékenységet szeretnének az életükben: többet lenni a családjukkal, közösségekhez tartozni,
  • olyan dolgokat szeretnének csinálni, amiket nem tudtak a munkájuk miatt,
  • csökken az elkötelezettségük, gyakran a munkahelyen tapasztalt mellőzés, méltatlan bánásmód miatt, vagy
  • nem tudnak, és már nem akarnak lépést tartani a munkahelyen történő változásokkal.

Vannak fokozatosan nyugdíjba vonulók: először egy másik munkakörre, vagy részmunkaidőre váltanak, majd esetleg külsőssé válnak, otthonról dolgoznak, mielőtt teljesen megválnak munkahelyüktől. Tipikusan ilyen az, amikor a szakértelmet, szakmai tapasztalatot még megbecsülik, igénylik a munkahelyen, de az illető már nem akar részt venni a céges hajtásban, politikában, stresszes helyzetekben.

Vissza a munkába

Vannak, akiknek nehéz alkalmazkodni az új életmódhoz, vagy azt tapasztalják, hogy a nyugdíjas élet egyáltalán nem olyan, mint amilyennek elképzelték, és visszatérnek a munkába. Ez természetesen anyagi okokból is előfordulhat. Rész- vagy teljes munkaidőben, eredeti munkahelyükre, vagy éppen valami teljesen mást választva.

Sokan eredetileg is úgy tervezik, hogy egy bizonyos pihenő idő után újra dolgozni fognak, esetleg egy hasonló területen, fizikailag könnyebb,  de sok tapasztalatot kivánó munkakörben. Van, aki új szakmát tanul, és élvezettel veti bele magát új hivatásába.

Ha megnézzük ezt a sok variációt, úgy tűnik, nem is egyértelmű, “mikor megyünk nyugdíjba”!

A cikket inspirálta: https://www.psychologytoday.com/us/blog/emotional-nourishment/201902/are-you-ready-retirement