Csak éppen ittam egy pohár vizet, és közben automatikusan kinyitottam a rádiót. Éppen arról a könyvről beszélgettek, amit a hétvégén olvastam ki, gyakorlatilag egy ültő helyemben. A műsorvezető ugyanazt csinálta, mit én: a könyvet a kertben olvasgatta, és néha felugrott, rárontott a családjára, és felolvasott nekik részeket. Én az erkélyen olvasgattam, de én sem kíméltem a családot.

Először nem akartam megvenni. Siker? Nem érdekel. Annyian akarják nekünk eladni, hogyan lehetünk sikeresek. Már unom. Aztán beleolvastam, sajnos, pont egy résznél, amire különösen fogékony vagyok. Nem tehetek róla, különös vonzódásom van a repülőgép-szerencsétlenségek elemzéséhez. A tévében is mindig megnézem, többször is, az ezekről szóló filmeket. Aztán úgy gondoltam, ez hosszú fejezet, ciki a boltban kiolvasni, és betettem a kosaramba.

A könyv arról szól, mennyi minden közrejátszik abban, hogy valaki sikeres – vagy inkább kivételes – legyen. És láss csodát: nem azt sulykolja, mint a többi „önsegítő” könyv, hogy csak rajtad múlik, csak te kellesz hozzá, csak a tied az érdem, csak te tehetsz érte. És rögtön meg is mondja, hogy mit tegyél…. Gladwell nem!

Bizony, bizony, nem csak tőled függ. De mielőtt a most divatos „Bárki lehet belőled, csak akarnod kell” mozgalom hívei felhúznák a szemöldöküket, pontosítanom kell: tehetsz érte, elsősorban azzal, hogy észreveszed és megragadod a lehetőségeket (amik, ugye a körülményekből adódnak), és rengeteg munkával javadra fordíthatod. De tudnod kell, mi az a terület, ahol mozoghatsz, hol lehet előnyöd az, ami máshol hátránynak számít, mi az, amire támaszkodhatsz magadban és környezetedben. Nem vagy egyedül, ami nemcsak azt jelenti, hogy külső dolgoktól is függ, mit érsz el, hanem azt is, számíthatsz másokra is, nem kell EGYEDÜL küszködnöd mindennel.

Tudom, hogy Gladwell-t egyesek kritizálják, hogy az empíriát kicsit hanyagolja, vagy inkább feláldozza a népszerű, érthető, érdekes megközelítés oltárán. Mint most, a rádióból megtudtam, Gladwell nem szociológus, hanem történész, és elsősorban újságíró. És igen, ezért vesszük meg a könyvét, és ezért nem tudjuk letenni: végzetesen felcsigázza az érdeklődésünket valami meghökkentő állítással, majd élvezetesen levezeti, ami mögötte van.

Számomra nagyon szimpatikus megközelítése van Gladwellnek: nem azt mondja, ez ÍGY VAN, hanem, hogy GONDOLKOZZ EL rajta, ez így is lehet. Úgy TŰNIK, így van. Bizonyos adatok ezt mutatják, bizonyos összefüggések erre utalnak. Gondoltál már erre? Tudtad ezt? Ismerted ezeket az adatokat? Ugye, más színben látod már?

Lehet, hogy van, aki elolvassa a fülszöveget, és csalódottan teszi le a könyvet. Még hogy az számít, hova születtél, és mikor? Hogyan neveltek a szüleid? És hogy a sikerhez kőkemény munka kell? Hát ez nem újdonság!

De biztos, hogy a születési és családi körülmények közül EZEKRE gondoltál? Biztos, hogy ENNYI munkára? És a VÉLETLENEK? És amikor az elsőre hátránynak látszó körülmények löktek előre? És amikor a sikert látszólag elősegítő tényezők valójában gátolnak az utadon? Erre gondoltál-e?

Nagyon jó a repülőgép szerencsétlenségéről szóló rész! Mielőtt bárki félreértené: ez nem a sikerről szól, hanem arról, hogy egyes társadalmak emberi kapcsolatokat meghatározó kultúrája hogyan vezethet ennyi ember halálához. Hátborzongató, de sajnos, igaz. Szerencsére erre is van megoldás.

A legszebb fejezet mégis a könyv utolsó fejezete, ami Gladwellről szól, arról, hogy melyik őse és őseinek mely ismerősei, barátai járultak hozzá ahhoz, hogy ő most itt lehessen, és ezt a könyvet megírhassa. Ki mindenkinek lehet hálás ezért. Ez nagyon szép, mert személyes és elgondolkodtató.

Erről – a háláról, és annak gyógyító hatásáról – eszembe jutott egy másik szívemnek kedves könyv. De erről majd a következő Bejegyzésben.

A könyv címe:
Malcolm Gladwell: Kivételesek – a siker másik oldala, HVG Kiadó.