Nagyon divatos mondás lett, hogy “elhagytam a komfortzónámat”, vagy “szeretek kilépni a komfortzónámból”. Lépten-nyomon hallom, néha olyan módon is, hogy gyanakszom, a beszélő nem tudja, miről beszél, de érzi, hogy ez most trendi.

Valóban, ha megrekedtél egy élethelyzetben, ha változtatni akarsz, akkor valamit másképpen kell csinálnod – és lehetséges (de nem biztos), hogy ehhez ki kell lépned a komfortzónádból, vagyis olyasmit kell tenned, ami kényelmetlen, szokatlan, amitől tartasz. Tedd, ha úgy érzed, szükséged van rá.

De nincs szükséged arra, hogy nap mint nap ezt keresd, és arra sem, hogy szégyelld, ha vannak olyan időszakaid, amikor nem akarsz mindenáron fejlődni.

Alkotni, teljesíteni ugyanis jobbára a komfortzónádban tudsz. Amikor jól érzed magad, kiegyensúlyozott vagy, nem félsz, nem szorongsz. Ilyenkor tudsz kreatív lenni, élvezni a tevékenységet, fókuszálni rá – hiszen szorongásaid nem vonják el az energiáidat. Ilyenkor tudsz abból dolgozni, amit megtanultál, megtapasztaltál, amiben profi vagy, tehát már mesteri szinten műveled azt, amit csinálsz. Ne szégyelld, ha beértek eddigi erőfeszítéseid, és könnyedén hozol létre dolgokat.

Érdemes tehát arra törekedned, hogy megismerd, mikor vagy a komfortzónádban. Milyen testi-lelki állapotban vagy ilyenkor, mennyi külső ingerre van szükséged, mennyi időre? Éhesen/jóllakottan, melyik napszakban, pizsamában vagy felöltözve-kisminkelve, zene mellett vagy teljes csöndben, egyedül vagy nyüzsgés közepette vagy formában? Bírod a szomjúságot, vagy legyen egy üveg víz melletted? Legyen bőven időd, vagy nyomjon a határidő? Stimulál-e, ha valaki figyeli, értékeli, amit csinálsz, vagy azt szereted, ha csak a végeredményt kell megmutatnod? Rögtönözni szeretsz, vagy alaposan felkészülni? Csapatban vagy egyedül tudsz kreatív lenni?

Az emberek nagyon különböző körülmények között nyújtanak jó teljesítményt. Ne kényszerítsd magad olyan helyzetbe, ami blokkolja a kreativitásodat, munkaképességedet. Maradj a komfortzónádban, és szárnyalj a magad módján…!