Krízis van? Attól függ, hogy nézzük… Szerintem:

Nem kényszer, hanem lehetőség.

Nem bezártság, hanem együttlét önmagunkkal.

Nem unalom, hanem elmélyülés.

Nem bénultság, hanem nyugalom.

Nem röghöz kötöttség, hanem tiszta légkör.

Nem bilincs, hanem megállás.

Nem korlátozás, hanem önfegyelem.

TANÍTÁS.

Mostanra érett meg bennem, mit is szeretnék írni a jelenlegi „krízis” helyzetről. Sokan rájöttek már, és sokféleképpen próbálják elmondani: ez a helyzet páratlan lehetőség arra, hogy máshogyan folytassuk. Cikkek, videók, és  asztrológiai időminőség-elemzések szólnak hozzánk.

Minden időpontnak, időszaknak megvan a maga minősége: mire alkalmas, mire tanít, mit jó ekkor csinálni. Aki előre is vizsgálja az időminőségeket, pontosan tudta, hogy ebben az időszakban krízis lesz. Azt, hogy ezt milyen formában fogjuk „kapni”, azt nem tudtuk előre. Azt is tudjuk, hogy sok ilyen időszak van: folyamatosan jelzéseket kapunk, hogy változtatni kéne! Egyéni és kollektív szinten is. Az erdőtüzek, az óceán szintjének változása, a jéghegyek olvadása, a szélsőséges időjárások egyre gyakoribb előfordulása: mind-mind jelek voltak. De úgy tűnik, a krízisek eddig nem volt elég súlyosak.

De nem erről akarok írni, hanem arról, hogy egyéni szinten mire való, mire célszerű használni ezt az időszakot. Milyen feladatot kaptunk, amit teljesítenünk kell.

A krízis üzenete, ha röviden fogalmaznám meg: bölcsebbé tudunk válni – ha együttműködünk az idő minőségével. Azzal, hogy le kellett állnunk, időt kaptunk befelé figyelni, vagyis

• elgondolkodni a múltunkon, tapasztalatainkon,
• összegezni a tanulságokat,
• ránézni működésünkre, gondolkodásunkra, hiedelmeinkre,
• felismerni, hogy saját utunkon vagyunk-e, életfeladatunkat végezzük-e,
• felvállalni a felelősségünket saját életünkért,
• önfegyelmet, önuralmat, alázatot gyakorolni,
• felelősséget vállalni a közösségért,
• együttérezni, együttműködni másokkal,
• betartani a rendet.

És mindezt belső szabad akaratból, ne kényszerből tegyük. Így lehetséges tudatszintünk emelése, mindenkinek saját kiindulási pontjáról. A kollektív tudatszint emelkedése: ettől függ. Mindannyiunktól. Az egyéni fejlődésünktől. Ezért is felelősek vagyunk.

Ennek az időszaknak ezek a feladatai. A járványt segítségképpen kaptuk.

Áldozatok, lemondások, félelmek, veszteségek járnak együtt az önvizsgálattal. Fontos, hogy ne forduljunk vissza, nézzünk szembe ezekkel, és folytassuk a belső utazást.