Lomtalanítás = megújulás
Az elmúlt időszak jó néhány hetét lakásfelújítással és ezzel együtt lomtalanítással töltöttem. Már régóta úgy éreztem, hogy a körülöttem – lakásban, pincében, garázsban – felhalmozott tárgyak, emlékek valamiféle rendetlenséget, beragadást, visszahúzást okoznak bennem is. Porosodnak, ide-oda rakosgatom őket, ha valamit keresek, útban vannak, látványuk is lelomboz, amikor magam köré nézek, és szeretnék átlátható rendet, tisztaságot látni.
Szerencsém volt, mert éppen a felújítás vége felé jött a lomtalanítás, így mindentől azonnal meg tudtam szabadulni, ami nem kellett. Kíméletlen voltam – több lomtalanítást túlélt tárgyat dobtam ki, vagy tettem hasznosíthatóvá mások számára. (Remek lehetőségek: Marketplace, vagy az „Ingyen elvihető” Facebook csoportok és a Könyvmentők!)
Ez nem csak a tárgyakról szól. Mindig hittem, éreztem, tapasztaltam, hogy a külső és a belső rend összefügg. Most, hogy ennyivel kevesebb tárgy vesz körül, érzem, ahogy a környezetem is fellélegzett, ezzel együtt én is megújultam. Elégedettséget éreztem, hogy egy régóta halogatott lépést megtettem. Ami maradt, rendszerezettebb lett, és én motiváltabb vagyok arra, hogy megtartsam a rendet.
De mi legyen az emlékekkel?
Vannak dolgok, amiktől könnyű megszabadulni, mert egyszerűen belátható, hogy feleslegesek: minden, ami törött, elromlott, használhatatlan. (Az életünkben is így kéne lennie, nem?)
Vannak amiknél gondolkozni kell: ha 10 éve nem vettem kézbe, és nem hiányzott, valóban meg kéne tartani??? Vannak, amiknél Marie Kondo módszere válik be: kézbe venni, és megvizsgálni a hozzá fűződő érzelmeket – valóban, igazán, tényleg ugyanolyan fontos most, mint régen volt, amikor ide került? Ha nem, megköszönni neki az eddig tett szolgálatot, és elengedni.
Közben, ahogy végigmentem a folyamaton, sokat gondolkoztam azon is, hogy tulajdonképpen ezt folytatni kellene, hiszen a tárgyak elengedése felkészít a letisztultabb, lényegre fókuszáló időskorra is. Célom, hogy a következő években minden felesleges tárgytól megszabaduljak, egyre egyszerűbb és tisztább teret teremtsek magam körül. Érzem, hogy ez a lelkemnek is jó.
Később megtudtam, hogy svéd szokás szerint az idősek pincétől-padlásig kitakarítják, lomtalanítják a lakásukat, hogy ne a gyerekeikre háruljon majdan ez a teher. meggyőződésem, hogy nem, vagy nem csak ezért csinálják. Ez csak egy külső ok, vagy magyarázat. Igazában ők is a lelkük könnyítését élik át ezzel a tevékenységgel. „Haláltakarításnak” hívják, ami azért nem hangzik olyan jól, én maradok a megtisztulás, megújulás, egyszerűsítés fogalmainál.
Egy emlék-rituálé az időskor üdvözlésére
Legnehezebb az emlékektől megszabadulni, azoktól a tárgyaktól, amiket azért tettünk el, mert régen, valamelyik életszakaszunkban fontosak voltak, jelentést hordoztak. Kicsit olyan, mintha az identitásunk része lenne egy-egy tárgy, valamelyik fontos, már lezárt életszakaszunk megtestesítője. Amikor kézbe vesszük, felidézi, hogy „ez mind én voltam egykor”. Valójában nem a tárgy fontos nekünk, hanem a hozzá kapcsolódó történet. A történet felidézése teszi kedvessé, jelentőségteljessé a tárgyat.
Egy TED előadásban láttam egy, a késői életszakasz rituális üdvözlésére használható gyakorlatot, felhasználva a tárgyakat, amiket őrizgetünk. A tárgyak tulajdonosa – miután a családja felszólította, hogy szabaduljon meg a 250 doboztól, amiket őrizget 🙂 – vendégeket hívott, akikkel a tárgyak kapcsán érdekes és mély beszélgetések alakultak ki. Volt, hogy valaki elkérte a tárgyat, aminek kapcsán, a múltbeli emlékektől elkanyarodva, szinte filozófikus beszélgetéseket folytattak.
Tetszik az elengedésnek ez a módja nekem. Még előttem van: emlékeket hordozó tárgyakkal még tele vagyok…