A gondolkodásunk fejlődik egész életünk során

Vajon mi, felnőttek, képesek vagyunk-e fejlődni, meghaladni magunkat, magasabb tudatszintre lépni? Fejlődik-e a gondolkodásunk, önmagunk és világunk értelmezése?

Manapság már megdőlt az az elmélet, hogy az emberi agy fejlődése, a gyerekkor, illetve fiatalkor után leáll – tudjuk, hogy az agy plaszticitása nem szűnik meg, alkalmazkodóképessége fennáll az egész élet során.

A felnőttek tudatának fejlődése valami olyasmit jelent, hogy az idők során képes-e önmaga és a világ jobb, komplexebb megértésére. Fejlettebb az egyén tudata, ha képes felelősséget vállalni gondolataiért és érzéseiért, több szinten képes az információkat befogadni és feldolgozni, és egyre távolabbi jövőben képes gondolkodni.

Kegan és L.L. Lahey kutatásai alapján (1) ez a fajta mentális komplexitás az évek haladtával változik, persze, egyénenként különböző mértékben. Ha a tudati komplexitást az idő (életkor) függvényében ábrázoljuk, a görbe nem egyenletes: az emelkedő szakaszok mellett 3 platót tartalmaz, amelyek a világ különböző megértési szintjét jelentik. Tehát a változás szakaszai között vannak állandó szakaszok, amikor az adott komplexitáson belül persze fejlődünk, de nem „ugrunk szintet”. Ahogy idősödünk, az „ugrások” közötti stabil szakaszok egyre hosszabbak, és az is kiderült, hogy a magasabb platókat egyre kevesebben érik el. Ezeknek a tudatszinteknek semmi köze ahhoz, hogy mennyi tudásunk van, vagy mekkora az IQ-nk. Inkább azt jelzik, hogy mennyire látunk rá magunkra és a világra, milyen jelentést adunk a velünk történteknek. Nehezen lehet életkorhoz kötni a szintek elérését, mert akkora a szórás egy-egy adott életkorban.

Gondolkodás másoktól kapott térkép alapján

Az első plató (1. szint) a „szocializált tudat” (socialized mind), amit akkor érünk el, amikor személyes környezetük elvárásai formálnak, külső referenciaszemélyekkel vagy értékekkel azonosulunk , és elsősorban kapcsolatainkkal, illetve kívülről kapott gondolkodási mintákkal, hiedelmekkel határozzuk meg magunkat. Nemcsak gyerekkorban lehetünk ezen a szinten, hanem olyankor is, amikor pl. felnőttként egy közösséghez tartozva, annak elvárásait, gondolkodási mintáit kritika nélkül magunkévá tesszük. Az emberek kb. 58%-a nem jut túl ezen a fejlődési szinten. (2)

Gondolkodás saját térképünket használva

A következő plató (2. szint) az „önalkotó tudat” (self-authoring mind), amit akkor érünk el, amikor kialakítjuk saját érték- és hitrendszerünket, egy belső ítélőközpontot, személyes autoritásunkat. Értékeljük a külső elvárásokat és választunk közülük, minek akarunk megfelelni és minek nem. Képesek vagyunk saját véleményünket különválasztani a többiekétől. Problémáinkra a saját értékrendünk szerint igyekszünk megoldást találni. Személyiségünk saját „kódunk”, hitrendszerünk szerint alakul, meghúzzuk és megőrizzük a határainkat, önirányítóvá válunk. Saját élettervünk van, tudjuk, mit akarunk és miért. Becslések szerint a felnőtt lakosság alig 35%-a jut el erre a fejlettségi szintre.

Gondolkodás több térképet nézve

A legmagasabb komplexitású (3.) tudatszint az „ön-átalakító tudat” (self-transforming mind). Ezen szinten képesek vagyunk „hátrébb lépni”, és ránézni, reflektálni magunkra: saját gondolkodási sémáinkra, hitrendszerünkre, autoritásunk részlegességére és hiányosságaira. Megbarátkozunk az ellentmondásokkal és ellentétekkel, nem projektáljuk mindenkire saját világképünket, vagyis együtt élünk a többszörös rendszerekkel, világokkal. Belső világunk konzisztenciáját nem hisszük teljességnek, egy pólus helyett érezzük a világ dialektikáját. Problémáinkat képesek vagyunk több nézőpontból is szemlélni és elfogadjuk, hogy nincs egyetlen tökéletes válasz minden kérdésre. Képesek vagyunk élettervünket is változtatni, ha új szempontok merülnek fel, akár mi magunk, akár a környezetünk megváltozott. A felnőttek alig 1%-a képes eljutni erre a komplexitási szintre.

Gondolkodásunk befolyásolja a működésünket

A szocializált tudattal rendelkező egyén igazodik a fontos emberekhez, a hatalomhoz, azt kommunikálja, amiről azt gondolja, hogy a többiek hallani akarják. Mások üzeneteit is ezen a szűrőn keresztül veszi: gyakran tulajdonít más jelentést azoknak, mint ami a küldő szándéka volt (mit akarhat tőlem?). Felnőtt életünk bizonyos részét mindannyian ebben az állapotban töltjük, és minden közösségben vannak olyanok, akik ezen a szinten működnek.

Az ön-felhatalmazó tudattal rendelkezők már nem mások, hanem saját kontextusuk szerint kommunikálnak és viselkednek – ez lehet nagyon jól működő is, de lehet, hogy tele van vakfoltokkal. A bejövő információkból azt szűrik ki, amik saját gondolkodási sémáiknak megfelelnek, saját terveiket segítik, képesek tehát fókuszálni a nekik fontosra, priorizálni. Ezen a  szinten veszélyes lehet, ha a fókuszból kimarad valami fontos, ha a fókusz nem változik, amikor a környezet, a kihívások változnak, vagy ha a „szűrő” egyáltalán nem veszi figyelembe az elvárásokat – ilyenkor az egyén saját terve nem illeszkedik a környezethez. Ha ezt észreveszi az illető, ez elindíthatja a fejlődést a következő szint felé. Ehhez azonban az is kell, hogy az egyébként fókuszált, erős  tudatossága „beengedje” a kételkedést, elbírja a bizonytalanságot.

Az ön-átalakító tudat már nem csak szűrőjén keresztül képes információkat fogadni, hanem tudja, hogy az tökéletlen, és meg tudja vizsgálni, hogyan működik. Nem csak saját tervei szerint fókuszál a történésekre, hanem teret hagy más nézőpontok, saját hitrendszeréhez nem illeszkedő információk bejutására is, azaz képes saját rendszerét finomítani. Vagyis nem csak saját térképén halad, hanem képes azt újratervezni is – mintha léghajón fölé emelkedett volna, és onnan nagyobb tájat látott… A bejövő információk közül annak ad prioritást, ami jobbá teheti, ami provokálja gondolkodási rendszerét. Ők azok, akiknek a többiek szívesen küldenek ilyen információkat, mert tudják, hogy nem azonnali elutasítást kapnak. Közösséget alkotva, ezek az emberek képesek önmagukat és egymást is fejleszteni – ezzel a környezetüket is alakítani.

(1) A poszt e könyv alapján íródott: R. Kegan, L.L. Lahey et al.: An Everyone Culture – Becoming a Deliberately Developmental Organization, HBR Press, 2016.

(2) 2010-es adat