Mit csinál a coach? Tévhitek és a valóság
Amikor a „munkámról” kérdeznek, elég zavarban vagyok. Nehéz megmagyarázni, mit is csinálok coach-ként. Egyrészt ezt leginkább csak abból az élményből lehet megérteni, ha valaki coach-csal dolgozik, másrészt – mivel ilyen élményük csak keveseknek van – rengeteg téves elképzelés alakult ki erről. Maga a műfaj sem régi itt, Magyarországon, ahol ráadásul nincs is benne a kultúránkban, hogy mentális vagy lelki problémáinkkal segítséget kérjünk. Sok előítélet is nehezíti a tisztánlátást. Milyen tévhitek élnek az emberekben a coachinggal kapcsolatban?
1. A coach majd tanácsot ad, hogy mit csináljak
A coaching, mint módszer, fontos alapvetése, hogy tanácsadás helyett a kliens saját erőforrásait mozgósítva, saját megoldásait segít megtalálni. Semmilyen külső tanács nem lehet olyan jó, személyre szabott, mint amit a kliens magáénak érez.
Van egy kedves idézetem Popper Pétertől: „Ne tévesszük össze a külsőleg lehetségest a belsőleg lehetségessel!” Hiába látszik kívülről „egyértelműnek” egy helyzet megoldása, ha az adott helyzetben lévő ember belsőleg nem érzi azt magáénak. Akár, mert az a személyiségétől idegen, akár, mert még szorongana tőle, akár, mert – jobban ismerve a helyzetet – nem tartja azt kivitelezhetőnek.
2. Mivel jobban tudja, mint én, majd segít
A coaching egy olyan kapcsolat, amiben nem „segítő-segített” aszimmetrikus kapcsolatra, hanem „egyenlő szemmagasságra” törekszünk. A coach meggyőződése, hogy mindenki saját problémájának, helyzetének legjobb ismerője, és éppen ezért saját ügyében ő maga tud a legjobban eljárni. A kliens felnőtt ember, aki életének legtöbb helyzetét kiválóan megoldotta, fontos döntéseket hozott, éppen csak annyi történt, hogy most elakadt valamiben. Ezért is szeretjük az ügyet, amit a kliens hoz, elakadásnak vagy témának hívni.
3. A coach csak kérdez
A coach sokat kérdez. Egyrészt mert őszintén kíváncsi a kliens gondolataira, másrészt, mert szeretné a kliens gondolkodását kiszélesíteni, mélyíteni, figyelmét felhívni olyan szempontokra, amire talán nem gondolt addig.
Ezenkívül a coach visszajelzi, mit hallott, mit értett meg a kliens mondandójából, milyennek látja őt és a helyzetét, milyennek érzi saját kapcsolatukat, a kliens viselkedését a vele való együttműködésben. A coach különböző gondolkodtató eszközöket használ, néha szimbolikus kártyákat vagy meséket, néha kérdőíveket vesz elő, amire szükség van.
4. A coach üzleti, vezetői problémákkal foglalkozik
A coaching fő területe valóban a vezetői coaching, valószínűleg azért, mert a cégek rájöttek, hogy minden pénzt megér, ha menedzsereik egyéni, személyre szabott segítséget kapnak elakadásaik megoldásához.
De amikor vezetőt coacholunk, az egész emberrel találkozunk. Minden alkalommal kiderül, hogy nem lehet elválasztani a kliens munkahelyi és magánéletét. Előbb-utóbb előkerül, hogy a munkahelyén tapasztalható elakadás valamilyen formában jelen van életének más területein is.
Van olyan is, hogy nem a cég küldi coachingba az illetőt, hanem saját maga jön, mert szeretne jobban működni a munkahelyén. És van olyan, hogy magánéletében, kapcsolataiban érez elakadást a kliens, és szeretne ebben előrébb lépni. Ezt hívjuk life (életvezetési) coachingnak.
5. Értenie kell ahhoz, amilyen témával a kliens jön!
Ez főleg vezetői coachingnál merül fel. Hogyan tudna egy coach segíteni egy logisztikai vezetőnek, ha nem ért a logisztikához? Vezetési problémákban, ha ő maga nem vezető?
Ugyanakkor van, aki szerint ez a „nemtudás” előny. Nem esik bele a coach abba a csapdába, hogy szakmai szemmel nézi a kliens helyzetét, netán saját megoldása felé terelgeti. Hiszen általában nem logisztikai probléma, amivel a kliens jön, és a vezetői dilemmák valójában emberi problémák.
Lehet annak előnye, ha egy coachnak sok élettapasztalata van, sok mindent látott, próbált ő maga is. Voltak hasonló problémái, volt hasonló helyzetben. Ez akkor jó, ha képes elválasztani saját élményeit a kliensétől, és nem vetíti ki a kliensre saját ezzel kapcsolatos érzéseit. Ehhez önismeret és nagyfokú tudatosság szükséges. Én abban látom saját élettapasztalataim előnyét, hogy bármit el tudok képzelni, bármilyen helyzetértelmezést meg tudok érteni, el tudok fogadni, és pontosan tudom – mert tapasztaltam – hogy a látszólag egyforma helyzetek mennyire mások, a megoldások milyen sokfélék – és egy adott környezetben milyen nehezen kivitelezhetőek – lehetnek.
6. A coach könnyen beszél, de nem vállal felelősséget
A coach valóban nem vállal felelősséget. A kliens döntéseiért, viselkedéséért, életének vezetéséért, belső motiváltságáért, változásra való nyitottságáért, céljainak kitűzéséért…
A kliens felelős azért, hogy önmaga számára fontos és releváns célokat tűzzön ki, azokat a változásokat, amiknek szükségességére rájött a coaching folyamat alatt, megtegye, őszintén beszéljen arról, ami foglalkoztatja, működjön együtt a coachával. Időt, energiát kell, hogy fordítson a folyamatra.
A coach felelősséget vállal azért, hogy a folyamatot úgy vezeti, olyan eszközöket használ, amik a klienst az előre kitűzött célja felé vezeti. Odafigyel rá, személyiségét figyelembe véve, tisztelettel dolgozik vele. Hitelesen viselkedik, empátiával és elfogadással fordul a kliens felé. Mindig a kliens megerősítését, fejlődését tartja szem előtt.
