A nyugdíj utáni évek tapasztalásai

A nyugdíj utáni évekre sokan örömmel várnak. „Majd, ha nyugdíjba megyek…” mesélik a terveiket, csillogó szemmel. A munkában töltött utolső években már belevágnak valami hobbiba, felkészülnek, tervezgetnek. Tanfolyamra iratkoznak be, festővásznakat vásárolnak, recepteket gyűjtenek, vagy utazási prospektusokat.

De a nyugdíj utáni életszakasz még számukra sem biztos, hogy felhőtlen lesz. Vannak olyan dolgok, amikkel igazán csak akkor fognak szembesülni, amikor első, majd második nap, majd néhány hónap telik el úgy, hogy nem kell munkába menni.

Lehet, hogy akkor éri őket az első sokk, amikor valami hivatalos ügyet kell intéznünk. Hirtelen a „foglalkozás” rovatba nem szeretett hivatásunk kerül, hanem a „nyugdíjas” szó. Megdöbbentő lehet, hogy nyugdíj után már nem tanár, tisztviselő, banki ügyintéző, mérnök, vagy főosztályvezető vagyok.

Ma már sokan megtehetik, hogy pénzügyileg felkészülnek a nyugdíj utáni évekre, takarékoskodnak. Mégis komoly életmódbeli változást hozhat az, hogy jobban kell figyelni a kiadásokra. Ez a változás is arra emlékeztethet, hogy már nem számíthatunk arra, hogy a jövedelmünk folyamatosan emelkedni fog…
Azok pedig, akik nem készültek fel a nyugdíj utáni évekre, komoly lelki problémákkal nézhetnek szembe:

  • feleslegesség érzése,
  • unalom,
  • a napi rutin és
  • a megszokott társaság hiánya,
  • családi problémák – a dolgozó ember nyugdíj után hirtelen több időt tölt otthon, többet kell alkalmazkodni, beszélgetni, együtt lenni,
  • ingerültség, váratlan érzelmi hullámok,
  • beszűkülés a figyelemben, gondolkodásban,
  • egyes emberi kapcsolatok elhalványulása.

A nyugdíj utáni éveit élő ember sokszor maga sem érti, mi történt, miért nem tud örülni a pihenésnek, kevesebb stressznek, több szabadidőnek.
Van, amit tehetünk: nem csak anyagilag, nem csak hobbival készülhetünk fel a nyugdíj utáni évekre. Szakmai életútunk során rengeteg olyan tudást, tapasztalatot szeretünk, amit fontos, alkotó, mások számára hasznos tevékenységben kamatoztathatunk. Érdemes ezt is végiggondolni, előkészíteni, a nyugdíjba vonulás előtt.

Boldogság idős korban

A boldogság titkát kutatók szerint az életlehetőségek számbavétele, a „Hogyan jutottam ide? Merre tovább?” kérdések megfontolása önmagában is személyiség-érlelő, fejlesztő hatású, és így elégedetté tesz az életünkkel. Hálát érezhetünk a jó dolgokért, amik megtörténtek, és új célok kitűzésére sarkallhatnak azok a dolgok, amiket megbántunk vagy elmulasztottunk.

Lényeg az összefüggő élettörténet kialakítása, „összekötni a pontokat”, rendet, értelmet találni benne. Az élettel való elégedettség egyik titka, hogy ezt a munkát elvégezzük. Időskorban megfelelő lehetőség adódik erre (ld. 60 évesek krízise). Le kell számolni azzal a hiedelemmel, hogy „most már nem tehetek semmit”. A boldogság elérhető idős korban is!

A kutatások egyöntetűen azt mutatják, hogy az idősebbek boldogabbak és elégedettebbek az életükkel , mint a fiatalok. Az eredmények annyira hihetetlenek, a szterotípiákkal ellentétesek voltak, hogy többféleképpen megismételték a vizsgálatokat, de az eredmény változatlan maradt.

Miben nyilvánul meg az élettel való elégedettségük? Az idősek – a fiatalokhoz képest –

  • több pozitív élményt tapasztalnak, és kevesebb negatívat,
  • érzelmeik stabilabbak,
  • kevésbé érzékenyek a mindennapi negatívumokra, stresszre,
  • a valóban fontos dolgokra és kapcsolatokra fókuszálnak,
  • jobban megbecsülik és kihasználják a mindennapjaikat,
  • kisebb megbánást éreznek, ha valami nem sikerül,
  • hamarabb feldolgozzák és elfogadják a veszteségeket.

Amit a kérdőívek mérnek: „szubjektív elégedettség az élettel”. A kutatások minden esetben egy U alakú görbét adnak a növekvő életkor függvényében ábrázolva az elégedettséget. A legmélyebb szakasz 45 és 55 év között van. A 60 évesek elégedettsége egyértelműen már jobb, és a korral csak egyre jobb lesz!