„Az idő csak értékesebbé teszi” sorozat 2.

A porcelán, a kerámiaipar legnemesebb anyagának diadalútja Kínából indult a 7. században. A „kínai porcelán” mindannyiunk számára fogalom: a filmekben a vad konfliktus jellemzője, amikor az ellenség kínai vázái közé hajítanak valamit…

Ma már széles skálán mozog a porcelánok minősége: „A kínai porcelánok Európában elsősorban két üzlettípusban lelhetők fel: a Ming-dinasztia ritka porcelánjai inkább a Sotheby’s aukciósházban, a többi a Tesco gazdaságos termékek furnérpolcán. ”

Európában az 1700-as években lett akkora a kereslet, hogy elkezdték keresni a porcelán előállításának titkát. Véletlenül, aranycsinálás közben egy alkimista fedezte fel végül, így lett a „fehér arany” Johann Friedrich Böttger jóvoltából gyártható először a Meissen-i porcelángyárban. A német-francia versengés ebben is elindult: a franciák gőzerővel nekiálltak a titok megfejtésének és 1740-ben el is indult az első francia porcelán manufaktúra, Vincennes-ben. Ez a gyár költözött át később, 1756-ban Sèvres-be, amikor XV. Lajos biztos lehetett benne, hogy a királyi státusszimbólumnak számító porcelánjaik felveszik a versenyt a meissenivel.

A porcelánoknak használati, művészettörténeti és emlék értékük is van. A használati értéküknél nagyobb vonzerőt mutató porcelánok igazi műalkotások, értéküket meghatározza a gyártó cég, a minőség, a szépség. Hiába lehet ma már tömeggyártás a porcelán, minél régebbi a technológia, illetve a titkos recept, ami alapján készült a darab, annál értékesebb. A gyártók azonosító jeleiket beleégetik a termékbe, a gyűjtők ezek alapján tájékozódhatnak. A porcelán használati tárgyakon kívül készülnek dísztárgyak, ékszerek is. A porcelántárgyak értékének megállapításához történelemtudás is kell.

A porcelánok szépségét a rájuk – többnyire kézzel – festett motívumok adják. A festék tulajdonképpen színes üvegőrlemény, ami kiégetés során beleolvad a máz felső rétegébe.

Amikor emlékként őrizgetek porcelánokat, arra is gondolok: milyen törékeny ez a tárgy, és mennyi odafigyelés, gondoskodás kellett ahhoz, hogy fennmaradjanak évtizedeken, évszázadokon át. Egy-egy csésze mi mindent láthatott, kik tarthatták kezükben, kik ihattak belőle teát, kávét vagy éppen kakaót. Milyen óvatosan moshatták el és tárolhatták a régiek is, talán vitrinben, mint én…