Beszélgetni mindenki tud – gondoljuk. De van, akivel jobb beszélgetni, és van, akit szeretünk elkerülni. A gondjainkról való beszélgetés megkönnyebbülést hozhat, néha megoldásokra is vezet. De vajon elegendő pillanatnyilag megkönnyebbülni? Vajon saját megoldásunkat találjuk meg?

A baráti beszélgetés lehet a társas támogatás egy formája – de nem professzionális segítő beszélgetés.

A segítő beszélgetés más

Baráti beszélgetésekben előfordul, hogy a problémánkat negligálni, kisebbíteni, negatív érzéseinket elhessegetni igyekszik a partnerünk. Ez természetes – senki nem szeret, és sokan nem tudnak rossz tapasztalatokkal, negatív érzésekkel mit kezdeni. A beszélgetőpartnerben is feszültség, szorongás ébred, igyekszik tehát a figyelmet elterelni – vagy tanácsadással kimutatni segítő szándékát. Gyakran saját, hasonló problémáival hozakodik elő – ezzel mintegy szolidaritást kifejezni. Nincs ezzel semmi baj.

Amikor egy professzionális segítővel beszélgetünk, megtapasztalhatjuk, hogy az valóban más élmény. A segítő valódi odafigyelést tanúsít, értő figyelemmel hallgat meg, észleli a testbeszédünket is – és reflektál. Arra, amit hallott: felajánl egy tükröt, egy értelmezést, egy mögöttes sejtést, amit a beszélő vagy elfogad, vagy kijavít, és ezzel máris közelebb került saját magához. Tehát nem csak empatikus, hanem szavakba foglalja (verbalizálja), meg is osztja, amit megértett, megérzett. A szavak pedig megvilágíthatnak egy kaotikus belső állapotot – segítenek megérteni a beszélőnek a benne kavargó érzelmeket.

Ha egy-egy élményből általános – általában önmagunkat leértékelő – következtetést vonunk le, a segítő igyekszik visszahozni a konkrétba, de ha sok konkrét tapasztalatban nem látjuk a hasonló mintázatot, akkor arra mutat rá.

A segítő igyekszik a törtenetek meséléséből arra vezetni a beszélőt, hogy önmagáról beszéljen: hogyan volt benne ő maga a történetben, hogyan, milyen érzésekkel élte meg az eseményeket. Ezért akármiről beszél a mesélő, saját viszonyulását, életszemléletét, beállítódásait fogja tudatosítani. Így közeledik az érzékelése a valósághoz, ami végülis a cél.

Mentálhigiéné – mi is az?

Legegyszerűbben hasonlatokkal tudjuk megfogni. A testünket igyekszünk tisztán, egészségesen tartani – ezért sok mindent teszünk: mosakszunk, mosunk, mozgunk, figyelünk az étkezésünkre, pihenünk, sportolunk és így tovább. Mert tudjuk, hogy testünknek folyamatos odafigyelésre, gondozásra van szüksége, meg kell tisztulnia, regenerálódnia kell.

Ugyanerre lenne szüksége a lelkünknek is, főleg manapság, amikor annyi minden van a környezetünkben, ami “szennyező” hatású, ami kibillent minket az egyensúlyunkból, mérgezi a gondolkodásunkat, indulatokat gerjeszt bennünk.

Amikor ezekre odafigyelünk, és törődünk azzal, hogy egyensúlyban maradjunk, világosan tudjunk gondolkodni, döntéseket hozni, ne okozzunk magunknak stresszt saját gondolatainkkal, ne robbanjunk a feszültségtől, ne az indulataink uraljanak minket és a kapcsolatainkat, akkor mentális és lelki egészségünkkel törődünk.

A segítő beszélgetések ebben támogatnak minket. Ahogy a testünket elvisszük orvoshoz, edzőhöz, dietetikushoz, úgy a lelkünket is elvihetjük mentálhigiénés szakemberhez.

A segítő kapcsolat

“Az orvos kezel, a kapcsolat gyógyít” – van egy ilyen mondás (bárcsak minden orvos tudná ezt).

A személyközpontú segítő beszélgetéseknek vannak tudományosan vizsgált és kimutatott hatótényezői, melyek a segítő magatartásában nyilvánulnak meg. Ezek az empátia és verbalizáció, a feltétel nélküli elfogadás, a segítő kongruens (önazonos) viselkedése.

Az empátia két oldala: a beszélő gondolkodásának, viszonyulásának minél pontosabb megértése, valamint a megértett tartalmak szavakba öntése – vagyis feldolgozás, strukturálás utáni visszatükrözése.

A feltétel nélküli elfogadás tulajdonképpen a segítő filozófiája, életfelfogása: értékes embert látni a másikban, pozitívan, tisztelettel fordulni felé, függetlenül attól, hogy viselkedését, értékrendjét, életmódját elfogadjuk-e. Ez MINDEN segítő kapcsolat alaptézise – vagy annak kéne lennie.

A kongruencia a segítő személyiségének jellemzője: hitelességről beszélünk, arról, hogy a segítő belső állapota és annak kifejezése összhangban van, kommunikációja őszinte, képes kifejezni azt, amit érez – és nem téveszti ezeket össze a másik érzéseivel.

Ezzel a viselkedéssel a segítő olyan kapcsolatot épít a kliensével, amiben az boztonságban érzi magát, és egyre több mindent képes megosztani belső élményeiből, és így egyre tudatosabbá válik.

Vagyis a “segítő beszélget, a kapcsolat gyógyít”.

A hatótényezők tehát egyrészt személyiségjellemzők, beállítódások, tudatosság, és készségek összessége: ez jelenti a professzionalitást, ami megkülönbözteti a segítő beszélgetéseit a barátétól.

Várható hatások

Mit kaphatunk az “egyszerű” segítő beszélgetésektől?

  • Gondolataink, érzéseink tisztázását, pontosodását, ezáltal 
  • valósabb képet önmagunkról és kapcsolatainkról, ennek birtokában
  • problémáink valódi természetének jobb megértését, így
  • segítséget döntések meghozatalához, gondolkodásunk, hitrendszerünk, magatartásunk változtatásához.

A segítő beszélgetés, amit a mentálhigiénés segítő szakemberek folytatnak tehát nem terápiák, nem pszichés betegségek gyógyítására szolgálnak, hanem sokkal inkább megelőzésre: mentális és lelki egészségünk “karbantartására”.