Sokszor, sokan kérdezik tőlünk, coachoktól, mondanánk már meg, mi az a coaching?

Nem könnyű válaszolni, főleg, mert mi, coachok is sokfélét gondolunk róla. Többféle, különböző szemléletet és módszertant átadó iskola létezik, személyiségünk pedig átszínezi, árnyalja azt, amit tanultunk. Így nem csoda, ha mi magunk is vitatkozunk erről. Nem szeretjük az idegen szót sem, de nem tudunk jobbat. Ki segítőnek, ki támogatónak, ki fejlesztőnek mondja magát. Van, aki háttérben marad, hagyja, hogy a tartalmat és az ütemet a kliens szabja meg, van, aki mérhető eredményt akar elérni, és olyanformán működik, mint egy pedagógus.

Az én definícióm:

„A coaching egy határozott cél érdekében létrejött, a coach és kliense közötti egyenrangú kapcsolatban megvalósított támogató-fejlesztő folyamat, melyben a coach minden rendelkezésére álló eszközzel segíti abban a kliensét, hogy képességeit a lehető legjobban kibontakoztassa, hivatásával harmóniában éljen, személyes és szervezeti sikereket érjen el. A folyamat alapja, hogy a coach mélyen hisz abban, hogy kliense minden szükséges képességgel rendelkezik, hogy problémáját megoldja, a kliens pedig felelősnek érzi magát életéért és döntéseiért, valamint határozottan akarja a változásokat”

Legfontosabbnak azt tartom, hogy a coach azt adja, amire a kliensnek szüksége van. Van kliens, aki „csak beszélgetni” akar, vagyis dilemmáit, kétségeit megosztani valakivel, aki kérdéseivel, visszajelzéseivel abban segít, hogy egyre pontosabban fogalmazza meg célját, vagy azt a lépést, amit megtenni akar. A coach kitágíthatja perspektíváját: végiggondolhatja, és figyelembe tudja venni, milyen hatással lesz döntése a környezetére. Van, akinek nagyon konkrét segítségre van szüksége: egy agresszív ismerősével lefolytatandó kínos beszélgetésre szeretne felkészülni. A coach-csal való találkozás megváltoztathatja hozzáállását: szorongás, védekezésre való felkészülés helyett konstruktív, mindkét fél igényeit figyelembe vevő beszélgetést tervez, és pozitív hozzáállása önbizalmat is ad. Van, aki középtávú karriertervet állítana össze, és arra használja a coachot, hogy segítsen átgondolni bizonyos dolgokat, aminek eredményeképpen önismerete is fejlődik. Van, aki éppen a karrierjéből szeretne „visszavonulni” – több szabadidőt, kevesebb stresszt szeretne, de külső támogatás nélkül nem tud kiszállni a mókuskerékből.

Csoda, ha nincs egységes definíció, egységes eszköztár? Szerintem az lenne furcsa, ha lenne. Én szeretem ezt a sokszínűséget, és hiszek abban, hogy minden kliens megtalálja a neki éppen megfelelő coachot, aki leginkább tud segíteni neki.

Az is lehet, hogy nem tud? Egyetértek Füst Milánnal:

”Azt feleled nékem: – Ez nincsen egészen úgy.
– Semmi sincsen egészen úgy, – felelem én. Vagyis minden, amit mondani tudok, esetleg tizenöt szempontból érvényes, a tizenhatodikból nem. S lehet, hogy néked éppen ez a tizenhatodik szempont tűnik a legfontosabbnak. Akkor hát megbuktam nálad.

*

Minden, amit én mondani tudok, megcáfolható. Minden, amit mondani tudok, annak alighanem diametrális ellentéte is bebizonyítható. De továbbá: az ember nem is tudhat mindent, adataim tehát kétségtelenül hiányosak lesznek mindenben, amit állítok. Ezenfelül adataim hibásak is lesznek. No de dobd el a felét annak, amit mondok, abból is kijöhet számodra valami. Mert valami kis igazamat felfedezheted abban, amit hosszú életem során és sok töprengés árán megállapítottam. Ha jól odafigyelsz.”

i Füst Milán: Ez mind én voltam egykor